Centurion - Magyar Transcript

I. U. 117 A RÓMAI BIRODALOM AZ AFRIKAI SIVATAGTÓL EGÉSZEN A KASZPI-TENGERIG TERÜLT EL DE A LEGTÁVOLABBI, LEGVADABB HATÁRVIDÉKE ÉSZAK- BRITANNIA VOLT EZEN A KEGYETLEN VIDÉKEN A RÓMAI SEREG VAD ELLENÁLLÁSSAL TALÁLTA SZEMBE MAGÁT, MÉGPEDIG A PIKTEKKEL GERILLA TAKTIKÁVAL ÉS A VIDÉK ELŐNYEIT KIHASZNÁLVA MEGÁLLÍTOTTÁK A TERJESZKEDÉST A PATT HELYZET EGÉSZEN 20 ÉVIG TARTOTT MOST RÓMA KIADTA, HOGY BÁRMI ÁRON IS, DE VESSENEK VÉGET A HOLTPONTNAK A KILENCEDIK LÉGIÓ A nevem Quintus Dias. Róma katonája vagyok. És ez se nem a kezdete, sem pedig a vége a történetemnek. KÉT HÉTTEL KORÁBBAN INCHTUTHIL, A HATÁRVIDÉK LEGÉSZAKIBB HELYŐRSÉGE Két év a határvidéken. Ez a világ legátkozottabb része. Még a föld is a vérünket akarja. Dias centurió, dermesztő hideg van ahhoz, hogy őrt álljon. Nem állok őrt. Csak figyelem a tájat. Az őrjárat hajnal ér vissza. Aludjon egyet. Minél tovább maradunk, annál mélyebbre hatol a hideg és a nyirkosság a csontjainkba. Az eső pedig csak utat csinál az északi szél csípős harapásának. Miközben bátor férfiak esnek a fagyás áldozatául, a pikt király, Gorlacon elküldte az egységeit, hogy tetszés szerint fosztogassanak a határvidéken. - Uraim. - Jó estét, uram. Hideg egy este. Az apám szerint úgy kerekedhetsz igazán felül az ellenfeleden, ha jobban ismered őt, mint saját magadat. Én jól ismerem az ellenségünket. Azt játsszák, amihez értenek és nem vállalnak nyílt ütközetet. Inkább addig szúrják a sebünket, míg el nem vérzünk, az árnyékban rejtőznek, mint az állatok, erős és gyors rajtaütést intéznek, majd visszahúzódnak a sötétbe. Hajnalodván megszámoljuk a veszteségeinket és befedjük a földet a halottainkkal. Ez egy új fajta háború, egy háború becsület és vég nélkül. Gyerünk! Mozgás! Marcus, lovagolj Agricolához! Kaput nyiss, mozgás! Mozgás, katona! - Gratus. - Mentsd magad. Menj a pokolba! Meg kell ölnünk mindet. Ő a hasznunkra lehet. Magunkkal visszük. Virilus! Virilus! YORK A KILENCEDIK LÉGIÓ HELYŐRSÉGE A győztes. - Így kell ezt! - Igen! Újra! Elég legyen! Szép harcot vívtál, most pedig igyál velem. Septus, még sört. Újra, Virilus. Részeg vagy. Egy undorító részeg. És nem valami gyors felfogású. Tízszer kell legyőzni téged, hogy elfogadd a vereséged? Te átkozott! Újra! Még egyet! Septus, tied az irányítás. Védd az oldalam. Gyerünk! Gyerünk! - Virilus! Virilus! Virilus! - Lenyomod. Virilus. Virilus. A vesztes jutalma. Septus? Mire vártok, parancsra? Bunyó van! A mindenit, ez gyorsan kijózanítja az embert. Mikor tanulják meg az emberek, hogy ne baszakodjanak a Kilencedikkel? Egyesek szerint szokatlan, hogy a Légió embereivel iszogatsz. Septus, öreg barátom, valamit elfelejtenek. Én is a Légió tagja vagyok. - Katona, harcoltál? - A harc a feladatom. Üzenetem van a tábornokodnak. Mutasd merre van, mielőtt megkorbácsoltatlak. Ki vagy te? Én vagyok Agricola vezér személyes küldöttje. Azt ajánlom, hogy szállj le a lovadról és add át az üzenetet, mielőtt megkorbácsoltatlak. Tábornok! Megtiszteltetés lenne. Minden eltáv megvonva. Agricola harcba hívja a Kilencediket. Háborúba megyünk, Septus. Szólj a legátusoknak, hogy bontsanak tábort és készítsék fel az embereket. - Elnézést, uram... - Azonnal térjen vissza Agricolához. Mondja meg neki, hogy egy órán belül kilovagolunk. Igenis, tábornok. Szemétládák! Ideje meghalnod, római. Aeron. Gorlacon. Földműves volt, míg a feleségét meg nem ölték. Letette az ekét és felvette a kardot. Új harcmodort vezetett be a pikteknek. Be is vált neki. Megforgatta a szerencsét, így királlyá választották. Nem adom meg magam! Mit szán Agricola az embereimnek? - Dögölj meg, te pikt! - Mikor küldi a seregeit északra? Róma katonája vagyok! Nem hódolok meg! Ismerd meg az ellenséged, fiam. Róma a véredet veszi ezért. Előbb mi a tiedet, centurió. CARLISLE JULIUS AGRICOLA, BRITANNIA HELYTARTÓJÁNAK FŐHADISZÁLLÁSA Nem érdekel hogyan, de végezzetek velük. És láncban hozzátok elém Gorlacont. Helytartó, te vagy a politikus, én csak egy egyszerű katona vagyok. De azt ezért látom, hogy Rómába akarsz visszajutni. Vissza kell jutnom Rómába. Ez a hely az ambíció temetője. És persze az embereké is. Nem engedem, hogy parasztként használd őket a játékodban. Értem. Beszéljünk egyenesen, Tábornok. Britannia meghódítása egy veszett ügy. Egy merész csapással változtathatunk ezen. A kilencedik légióval a te parancsnokságod alatt összeroppanthatjuk az ellenséget. Te és az embereid gazdagon és büszkén szerelhetnek le. Az embereim így is elég büszkék. Ahhoz is, hogy ne engedelmeskedjenek egy parancsnak? Nos... Ahhoz, hogy megöld a kígyót, le kell vágnod a fejét. Meg kell találnom Gorlacont. Erre a célra van egy kitűnő jelöltem. Virilus tábornok, ő Etain, a pikt vadász. Nem beszél, de bármilyen terepen levadászik bármit. Mint egy farkas. Elnézést a színjátékért, csak bizonyítani akartam. A rabszolgák semmibe se kerülnek, a bizalom megfizethetetlen. Nem tudom, hogy küzdjek vele vagy... Néma nem pedig süket! - Vannak felderítőim. - De nem ilyenek! Ismeri a pikteket. Ismeri az útjaikat, a rejtekhelyeiket. Elvezet a hegyekbe. Miért ül ott? - Egész este téged nézett. - Észrevettem. Nem tudja levenni a szemét rólad. Gyerünk, te. Néma, te marha. Nincs nyelve, te bolond. Én nem mennék túl közel hozzá. Nincs nyelve, tökéletes. Több helye lesz... ennek. Vigyázz! Szerintem ez piktül annyit tesz, hogy kopj le. Jó felderítőnek tűnik, ha megtalálja a farkadat. Szerintem ez szerelem. Most megteszi a kutya is. Jelentést. Három pikt lovas és még egy, egy gyalogos fogoly. Azt hiszem római. Remus kapitány, alakzatba! Maradj lent! Maradj lent! Maradj lent! Semmit sem szedünk ki belőle. Nem vihetünk magunkkal foglyot. Tudod, mit kell tenned. Fej vagy írás? Fej. Én nyertem. Bocs, haver. A parancs az parancs. Hé! Hála az isteneknek, hogy rám találtatok. Ne az isteneknek köszönd, hanem neki. Etain, a pikt felderítőnk. Ő találd rád. Hogy hívnak, katona? Quintus Dias. Parancsnokhelyettes. Inchtuthil helyőrség. Bocs, hogy nem jöttünk hamarabb. - Ti vagytok a felszabadító sereg? - Nem egészen. Titus Flavius Virilus vagyok, a kilencedik légió parancsnoka. Harcolni jöttünk. Nem kell sokat várnotok. - Tábornok. - Dias centurió. Most már úgy festesz, mint egy római. Hogy érzed magad? Vágások és horzsolások, uram. Idővel begyógyul. Vannak olyan sebek is, amiket nem lehet látni. Sikerült elmenekülnöd Gorlacon karmai közül, de meg kell kérjelek, hogy térj vissza velünk az oroszlán barlangjába. A legjobb lehetőség, hogy újra harcolhassak, Tábornok. - Így beszél egy katona. - Gladiátor. Scipio Diasnak volt az apám. Láttam a harcot, amivel kiváltotta magát. Lélegzetelállító volt. Megtanított hogy hogyan és hogy mikor harcoljak. Találkozz az embereimmel. - Septus. - Uram? Hozz ennek a férfinak egy italt. Megérdemli. Gyere, csatlakozz hozzánk. Melegedj fel. Idd meg a jól megérdemelt italodat. Köszönöm. Holnap mellettem lovagolsz majd. Kicsit mesélhetsz majd a piktek vendégszeretetéről. - Thax. Bothos. - Uram. - Septus, teszek egy kört. - Uram. - Jó estét, Tábornok. - Nem értek semmit piktül. Ha elkapnak, nekem annyi! Nem láttam még olyan tábornokot, akit ennyire szeretnek az emberei. Gyakorlatozás közben ő a mester, lakomakor ő az apánk, rangban ő a testvérünk. A csatában pedig ő az istenünk, akihez imádkozunk, hogy mentse meg a lelkünket. - Hol olvastad ezt? - A szaroda falára van írva, uram. - Valószínűleg ő maga írta. - Kegyetlen és vakmerő egy ember. Tétovázás nélkül meghalnék érte. Ez csapda! Alakzatba! Gyerünk! Gyorsan! Gyerünk! Le a lóról! Vigyétek hátra a lovakat! Szorosan! Gyorsan! Nyugalom, fiúk! Pajzsot! Figyeljetek! Akármi is jön ki a ködből, fiúk, tartsátok a vonalat. Quintus, lovagolj vissza. Mondd meg Remus centuriónak, hogy húzódjon vissza a sereggel. - Csináljatok lyukat. - Figyeljetek! Felkészülni! Figyelj. Tartsd a vonalat! Tartsd! - Quintus. - Bothos. - Túlélted. - Igen, ez az ember mentett meg. Brick. - A Tábornok? - Nem. Mennünk kell. - Túléled? - Igen. Gyerünk. Mozgás. A csata zűrzavarában, amikor a talaj a lábad alatt híg a vértől, a hányástól, a húgytól, és a barátaid, illetve ellenségeid belsőségei egyaránt ott vannak, könnyű az istenekhez fordulni üdvözítésért. De a katonák harcolnak és a katonák halnak meg. Az istenek pedig sosem piszkolják be a kezüket. - Thax. - Hála az isteneknek, páran túléltük. Csak te? Macros, második sereg. Leonidas, kezdő felderítő és peltast. - Ennyien maradtunk? - Túljártak az eszünkön. Ennyi volt. Ideje hazamenni. Meg kell találnunk a Tábornok holttestét. Szebb sírt érdemel ennél. A Tábornok még életben van. - Biztos vagy benne? - Láttam, hogy láncba verve vitték el. - Merre? - Északnak. - Akkor északra megyünk. - A piktek után akarsz menni? Járőreik lehetnek az erdőben, akik túlélőket keresnek. - El is vághatjuk a torkunkat. - Ha a Tábornok él, ez a kötelességünk. - Honnan jöttél? - Az élelmezőből. Szép munka, katona. Tarak vagyok. Nem katona vagyok, hanem szakács. Most már nem. Szedjetek össze, amit tudtok, ételt, fegyvert. Vegyétek le a páncélt. Csak lelassít minket. Az anyját! Macros milyen gyors. Maraton-futó volt, mielőtt csatlakozott. - Ezt honnan tudod? - Mi főzünk, mi mindent tudunk. Fedezékbe. Tudtam, hogy nem szabad megbíznunk abban a cafkában. Tudom, hova vitték a Tábornokot. Mozgás. Erre. A barlangba. Fel a hegyre. Gyerünk! Tessék, étel. Ne! Gyilkos galóca. Percek alatt végez veled. Képzetlen szemeknek olyan lehet, mint ezek a finomak. Kösz. Tarak. Asszír, igaz? Igen. Nem ez a valódi nevem. Csak úgy kaptam. - Mi a valódi neved? - Nem hiszem, hogy ki tudod mondani. Hindu Kush hegyeiből származik, ahol születtem. Leonidas, ugye? - Az apám görög, uram. - Jöjj közelebb a tűzhöz. - Te hova valósi vagy, Bothos? - Én a seregből jöttem. Ennyit tudok. Az utcán szedtek össze, kikupáltak, azt mondták jobb életem lehet. Áruld el, Bothos. Jobban vagy rosszabbul érzed magad? Macros? Numídiából szöktem meg, elfutottam. Nem álltam meg egészen Görögországig. Utána sportból futottam. Most pedig újra az életemért futok. Mindnyájan messze vagyunk az otthonunktól. - Úgy volt, hogy ez az utolsó utazásom. - Még lehet az. Van egy földem Toszkánában, ahol a nap megperzseli a bőrt. Brick... Milyen név ez? Rövidítés, uram... az Ubrickuliusé. Az édesanyád bölcs asszony lehetett. Kurva vicces egy nő volt. Brick, akkor. Aludjatok. Én kezdem az őrködést. - Tábornok. - Hol vannak az embereim? Az isteneidnél. Áruló! Válaszolna, de nem tud beszélni. Tudod miért? Gyerekkorában érkezett hozzánk, menedéket keresett. Lemészárolták a faluját, amiért nem hódoltak be a rómaiaknak. Úgy statuáltak példát, hogy kiégették az apja szemeit. Addig erőszakolták az anyját, míg a halálért esedezett. Etainnek ezt mind végig kellett néznie... ...mielőtt őt is megerőszakolták. És végül kivágták a nyelvét, hogy ne mondhasson rosszat a hitvány Római Birodalomra. Északra menekült és hozzánk jött menedékért. Felneveltük és befogadtuk magunk közé. Majd amikor felnőtt, visszaküldtük őt hozzátok, hogy beépüljön és a kezünkre játsszon titeket. A sereg még mindig eléggé szétszórt. Ha sötétedik, bemegyünk. Gyertek. Gyerünk. Brick, Bothos, ti jöttök velem. A többiek figyeljék a környéket. Tábornok. - A légió? - Csak én és egy kis csapat maradtunk. Bassza meg. Az istenit! Gyerünk. Hagyjatok itt. Pofa be. - Kell egy balta. - Menjetek! Nem hagyunk cserben, uram. Te vagy a légió megmaradt részének a parancsnoka. Menj! Mennünk kell. Menj! Vidd haza őket. Ez a Kilencedikért. Hol van Thax? El kellett intéznem egy apróságot. Nálam van a Tábornok sisakja. Hol van ő? Nem tudtuk kiszabadítani. Menjünk. A semmiért jöttünk egész idáig! Bassza meg. Látod, mit tettél? Mielőtt meghalsz, tudd meg, hogy a férfi, aki ezt tette, nem tudja elmesélni a mesédet. Essünk hát túl rajta. A római barátaidnak tudniuk kellett volna, hogy a fagyott vas nem hajlik, hanem eltörik. Mire vártok? Féltek tőlem? Senki sem elég bátor? Lássuk csak miből faragtak... farkaska. Tovább! Tovább kell mennünk, amíg megvan még az előnyünk. - Gyalog, erre? - Amerre ők nem mennének, nekünk arra kell. Tovább megyünk. Északra. De délen vannak a vonalaink. Ott fognak keresni minket. Figyeljetek... nem futhatunk el előlük. Úgyhogy túl kell járnunk az eszükön. Északra megyünk, lerázzuk őket, aztán vissza, nyugatra, majd délre. Napokba, sőt hetekbe telik. Nagyon messze vagyunk az ellenséges vonalak mögött. Csak így juthatunk haza. Gyerünk! Szükséged lesz erre, centurió. Etain, te vagy az én dühöm. Küld a lelküket a pokolba és hozd el nekem a fejüket. Ha a piktek utá*** erednek, nem állnak le. Órákig képesek futni, napokig lovagolni. Alig esznek és alszanak. Etaink, mint a farkas, gyerekkora óta tanul vadászni. Félig érzék, félig ösztön. Képes olvasni a terepből, keresi az elhaladásra utaló jeleket, a földhöz szegezi az áldozatot, becserkészi és megöli. Most rómaiakra vadászik. Most mi vagyunk a préda. Gyerünk! Tovább! Állj! - Leo, tovább kell mennünk. - Nem. Pihennünk kell. - Nem tudok tovább menni, megfagyok. - Gyerünk, kapjátok fel. Brick, keress menedéket, bárhol, csak ki ebből a szélből Elég. Segíts. Lelassít minket. Mondd ki és én elintézem. Együtt élünk vagy külön halunk meg... veled kezdjük. Kiállhatsz emellett, de az első adódó alkalommal gondoskodom magamról. Ez a temetésed. Amikor kékre festik az arcukat, az több, mint díszítés. Egy szent szertartás. A piktek számára azt jelenti, hogy előbb halnak meg, minthogy kudarcot valljanak. Azt jelenti számukra... hogy nincs visszaút. Ők a legjobb harcosok, akiket valaha láttam. Méltó vagyok, hogy vezessem őket? Az apám azt tanította, hogy az életben a kötelesség és a becsület minden egyéb felett áll. Egy szavahihetetlen ember nem jobb, mint egy vadállat. Megígértem egy tábornoknak, hogy hazaviszem a katonáit. Ez a feladatom. Ez a kötelességem. Nem rossz egy görögtől. Gyerünk. Igyatok, amíg meleg. - Mi ez? - A gyomra. Félig megemésztette a benne lévő dolgokat. Kóstold meg, finom. Quintus. Ezt mérföldekről meghallották. Mi a baj? Mozgás! Gyerünk! Mozgás! Mozgás! Erre! Mozgás! Gyerünk! Gyerünk, fel! Gyerünk! Jönnek! - Közelednek. - Gyerünk! Vonszoljátok fel a seggeteket. Gyerünk. Add a kezed! Nem! A kurva életbe! - Ugornunk kell. - Elment az eszed? - Gyerünk! - A fenébe vele. - Nem vagyok képes rá! - De igen! Meg tudod csinálni! Ne! Tarak! Jól vagy? Gyere fel. - Fogd meg. - Megvan. Hol van Tarak? Elvesztettem. Thax, Macros? Menjünk innen. Gyerünk. Vegyük le a bőrt, csak nehezék. A picsába. - Tudsz járni? - Igen. Akkor futni is tudsz. Követnek minket a folyó mentén. Ez az, csak tovább. Bassza meg! - Meglátott. - Átkozott boszorkány. Hogy képes erre? Ez nem varázslat, ő egy nyomkövető. Megérzett minket. - Mi történik? - Tábort vernek a völgyben. Nem érdekli őket, hogy tudjuk, hol vannak. De ő nem fog számítani erre... ránk. Bothos, figyelj Leora. - Ti mit csináltok? - Kiegyenlítjük a számlát. Gyerünk! Quintus! Hol van a lány? Miért vadásztok ránk? Az egyik emberetek megölte a király fiát. Gorlacon megfogadta, hogy a fejeteket veteti. Öld meg és vess véget ennek. A folyó másik oldalán lévő barátaitok már halottak. Ne! Hadd vérezzen. Elvitték a fejét, a kurva életbe. - Bothos! - Ugyanaz az ötletük volt, mint neked. Már nem az életüket vagy a hazájukat védik. Vérbosszút esküdtek ellenünk. És nem állnak le... ...míg mi... a halálért könyörgünk. Készen állsz térdelni és könyörögni? - Én végeztem. Reménytelen. - Reménytelen? A reménytelenségről dalokat és verseket írnak. A reménytelenség egy legenda, Bothos. És ha legenda vagy, akkor baszhatod. Mit csináljak? Menjünk tovább, míg a sötétség a mi kezünkre játszik. Az istenek elhagytak minket. A saját sorsunkat éljük. Macros. Macros. Nem bírom. Nem bírom. Macros, legalább így együnk túléli. - Te rohadék! - Ne lármázz, Macros. Hamarabb végeznek veled, ha nem lármázol. Ne hagyj itt! Thax! Thax! Gyertek csak! Kiráz a hideg ettől a helytől. Ételre és fekhelyre van szükségünk. Hol a pokolban vagyunk? - Hozok vizet. Figyeljetek. - Jó. Semmi baj... semmi baj. Nem akarunk bántani. Kik vagytok és mit kerestek itt? Brick, menj vissza. Menj vissza. Ám legyen a tied. Nincs semmi értékem. Katonák vagyunk, nem tolvajok. Ételre és menedékre van szükségünk. És van egy sebesültünk is... segítségre van szüksége. Csak próbálunk hazajutni. Tessék, vedd el. Nem bántalak. Quintus Dias vagyok. Arianne. Beszéled a nyelvemet. Te is az enyémet. A helyőrségtől vagy? Nem gondoltam, hogy ilyen messzire eljönnek északra. Helyőrség? Milyen helyőrség? - Két napra innen délen. - Ide jöttek? Honnan tudod, hogy beszélem a nyelvedet? Mindent megteszek, hogy elriasszam őket. Azt hiszik, hogy szellemidéző vagyok... ...így békén hagynak. Ez általában működik másoknál. Nálatok miért nem? Túl fáradtak vagyunk, hogy megijedjünk. 3 ezren voltunk, mindössze hárman maradtunk. Segítek. Brick, tedd le azt a kurva kést. Bothos, van egy római helyőrség két napra innen. Bizonyára a nyugati határállomás Menetieth-nél. Két nap? Nézzük meg a barátodat. Quintus, mit csinál? Pikt is és nő is... Két ok, hogy ne bízzunk benne! Jól van, ettől eláll a vérzés. Gyilkos galócák? Jó illata van. Hogy van a lábad? Használt a boszorkányunk mágiája? Quintus, a gombák. - Micsoda? - Megpróbál megmérgezni. Miért gyógyítana meg a lábadat, hogy aztán megöljön? A gyilkos galócának fehér a gallérja. Érdemes ismerni a gombákat. Finom. Nagyon finom. - Ízletes. - Finom. Az embereid nagyon idegesek. Még szép. Egy démon kísért minket éjjel-nappal. Egy démon? Etain a neve. Ismered őt? Ha Etain vadászik rátok, akkor már halottak vagytok. Ez megnyugtató. A lelke egy üres edény. Csak római vér töltheti fel. Hol van Arianne? Elment reggeliért. Jól vagy? Csalinak szántad? Ahonnan én jövök, ott nem nézik jó szemmel, ha megzavarnak egy férfit vizelés közben. Ahonnan én jövök, ott előnyös figyelmeztetni egy férfit, ha lehúgyozza a reggelijét. Jó érv. Vihar lehetett a hegyekben múlt éjjel. Gyere! - Baj van. - Tűnjünk innen. Bothos. Túl késő. Bújjatok el a gabonatárolóban és meg nem mukkanjatok. Boszorkány, római kutyákat követünk. Nem láttam egyet sem. Nézzetek be, ha akartok. Csak ne büdösítsd be a házamat... Mindössze ez van nekem. Mi a baj, Etain? Elvitte a cica a nyelved? Etain, ne öld meg! A halála megátkozza a népünket. Túl nagy veszélynek teszünk ki. Elmegyünk. Ha elmentek kibelez és megnyúz titeket még szürkület előtt. Maradjatok reggelig, és a barátod újra képes lesz járni. Ők a te néped. Nem a népem. Nem mióta Gorlacon boszorkánysággal vádolt meg és adta ezt... ...ettől lettem kitaszított és száműzött, hogy idekint éljek, egyedül. Milyen kegyetlen meglepetése van még a sorsnak számunkra? Menedéket találni az ellenségünk házában. Ő egy angyal... ... vagy az ördög? - Tiszta. - Jól van. Pihenj. Én egy kötekedő, öreg katona vagyok... ...de nem vagyok túl makacs, hogy ne ismerjem el, ha tévedtem. Sajnálom, rosszul ítéltelek meg. Ennyi lenne. - Kezd hideg lenni. - Köszönöm. Menedéket adtál a házadban, adtál a tüzed melegéből és ***áztattad értünk az életedet. Miért? Nem fűzz senkihez sem kötelezettség, csak ahhoz, akihez én gondolom. Itt van egy kis étel az útra. Köszönjük. Sok szerencsét, római. Sok szerencsét, boszorkány. Bothos, kelj fel. Gyerünk. A lábam! Nézd! Nézd! Ég a tűz. Nézd, meleg étel és száraz ágy. Gyere. Agricola visszavonult. Hadrian császár új védővonal létrehozását adta parancsba délen. Feladni a földet, amiért harcoltunk. - És velünk mi lesz? - Rábasztunk. Hogy csinálja ezt? Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem elegem van a menekülésből. - Ennyit találtam. - Fizessenek meg! Virilusért. A Kilencedikért. Bothos, oldalba támadnak minket. Nyugati fal! Brick! Gyere! - Még milyen messze lehet? - Nem tudom. Egy napnyi lovaglás. Talán kettő. Elég közel vagy, Thax. Bassza meg! Azt hittem pikt vagy. Mi meg azt, hogy meghaltál. Hol van Macros? Elkapták a farkasok. Ennyi? Ennyien maradtunk? Legalább hármunknak sikerült! - Még nem vagyunk otthon. - Miről beszélsz? - A határnál kell lennünk. - Nem. Agricola kiadta a menetelési parancsot. Szóval, Róma végre lemondott erről a lepratelepről? Nem mintha sajnálnám. Akkor a semmiért harcoltunk. - Mi történt a fiúval, Thax? - Fogalmam sincs, miről beszélsz. Ez Hardian kurva nagy terve? Egy fal? Kit érdekel? Megcsináltuk. - Menjünk! - Bothos, várj! Csak lassan, centurió. Thax, mit csinálsz? Csak meggyőződöm róla, hogy értjük egymást. Értem, hogy sok jó ember halt meg azért, amit tettél, és hogy felelni fogsz érte. Miért tudtam, hogy így fogsz vélekedni? Bothos! Ez a jelentés megerősíti a legnagyobb félelmünket. Megharcoltad a háborúdat, katona és kiérdemelted Róma háláját. Ez az ember elvisz a saját szálláshelyemre, ételt is kapsz. Alig állsz a lábadon. Nem térhetünk vissza Rómába megszégyenítve. Jobb, ha a légió sorsát homály fedi, minthogy kiderüljön az igazság a kudarcukról. Ha ez kiderül, minden törzs, minden nép fellázad ellenünk. Túl nagy a ***ázat. Megegyeztünk akkor? A kilencedik légió sorsát nem jegyezzük le. Remélem ínyedre van az étel. Hoztam még bort. Ez a legkevesebb, amit Róma hőséért tehetünk. Róma így becsüli meg a hőseit? El akarjátok temetni az igazságot és vele együtt engem is? Túl nagy ***ázatot jelentesz. Hová mész? Ahová tartozom. Ne! Úgy látszik, az életem újra a te kezedben van, boszorkány. A nevem Quintus Dias. Róma számkivetettje vagyok. És ez se nem a kezdete, sem pedig a vége a történetemnek. Magyar szöveg: Pöcök pckfeliratmuhely.blog.hu