Tip:
Highlight text to annotate it
X
SKÓCIA i.sz. 1280
Elmondom William Wallace történetét.
Angol történészek hazugnak tartanak majd.
De a történelmet a hősök hóhérai írják.
Skócia királya utód nélkül halt meg.
És Anglia királya,
egy kegyetlen pogány,
akit Nyakigláb Edward néven ismertek,
magának követelte a skót trónt.
Skócia nemesei harcoltak vele
és egymással a koronáért.
Végül Nyakigláb béketárgyalásra hívta őket.
Fegyvertelenül. Csak egy apróddal.
Malcolm Wallace, birtokos közember,
volt e grófság egyik farmere.
Két fia volt: John és William.
Megmondtam, hogy itt maradsz.
De elvégeztem a dolgom.
Hová megyünk?
MacAndrews-hoz.
Azt ígérte, a gyűlés után eljön.
- Jöhetek?
- Nem. Menj haza, kisfiam.
- De veletek akarok menni.
- Menj haza, vagy csattan a pofon.
Eredj haza, William.
MacAndrews.
Jézus.
William.
Minden rendben, minden rendben.
Nyugodj meg, fiam.
William.
Én azt mondom, visszavágunk.
- Nem bírunk velük.
- Tenni kell valamit.
Wallace jól beszél. Harcolnunk kell.
A gyűlésen jelen volt minden
harcra kész nemes.
Nem bírunk egy egész sereggel.
Mi jó, ha 50 parasztot kerítünk.
Nem kell győznünk... Csak harcolnunk.
- Nos, ki van velem?
- Én, Wallace.
- Rendben.
- Igen.
- Mit képzelsz, hová mész?
- Veled.
Ó, igazán? És mit fogsz csinálni?
- Segítek.
- Hát az aztán remek lesz.
De itt kell, hogy segíts nekem,
viseld mindennek gondját, míg megjövök.
Tudok harcolni.
Tudom. Tudom, hogy erős vagy.
De az eszéről ismerni meg
az igazi férfit.
Holnapra itt vagyok.
- Angolok.
- Bújj el.
Az apád és az öcséd elment,
megölnek minket és felégetik a tanyát.
Rajtunk áll, Hamish.
Apa?
William.
Gyere ide, fiú.
William.
A nagybátyád vagyok. Argyle.
Anyádra hasonlítasz.
Ma itt éjszakázunk. Holnap elmegyünk.
Nem akarok elmenni.
Az apád halálát sem akartad, ugye?
De mégis megtörtént.
A pap szép áldást mondott?
- Az Úr áldjon és oltalmazzon...
- Latinul beszélt.
Nem tudsz latinul?
Ezt orvosolnunk kell.
Az Úr
áldjon és oltalmazzon.
Az Úr vesse fényét rád.
Az Úr vegyen oltalmába
és adjon néked nyugodalmat.
Ámen.
A szíved szabad.
Legyen bátorságod követni.
Mit csinálnak?
Búcsúznak a maguk módján.
Tiltott dallammal, tiltott hangszeren.
Akkor is így volt,
mikor nagyapád megölték.
Először tanuld meg használni...
ezt.
Utána megtanítalak... használni
ezt.
Múltak az évek,
és Nyakigláb Edward, Anglia királya,
legidősebb fiának, az utódjának,
az esküvőjét felügyelte.
Ámen.
Fiának menyasszonyául
Nyakigláb a vetélytársa,
a francia király lányát szemelte ki.
A szóbeszéd szerint
a királylány teherbe ejtése
magára Nyakiglábra várt.
Talán kezdettől ez járt a fejében.
Skócia...
Az én földem.
A franciák mindig az erős talpát nyalják.
De hogy tartanának erősnek,
ha még a saját szigetemet sem uralom?
- Hol a fiam?
- Bocsásson meg, uram.
Megkért, jöjjek el helyette.
Érte küldetek, ő meg téged küld?
Távozzam, uram?
Ha fiam óhaja, hogy királynője uralkodjon,
mikor én már nem leszek,
akkor csak maradj és figyelj. Tessék.
Nemesek.
A nemesek Skócia uralmának a kulcsa.
Adjunk nemeseinknek földet északon.
És az ő nemeseiknek birtokot Angliában.
Kapzsiságukban majd együttműködnek.
De uram, a mi nemeseink
nem akarnak majd mindent feladni.
Az új birtok új adót jelent,
és már adóznak a francia háborúért.
Igazán?
Igazán?
Skóciával az a baj,
hogy skótokkal van tele.
Talán eljött az ideje,
hogy egy régi szokást újra bevezessünk.
Adjuk meg a primae noctis jogát.
Az első éjszaka, ha egy közleány
a birtokon férjhez megy,
a nemes tölti a lánnyal a nászéjszakát.
Ha másképp nincs ínyére,
erre majd harapnak a nemesek.
Pont ilyen urak kellenek Skóciában.
Kit érdekel majd az adó?
Remek ötlet, uram.
Igazán?
Edinburgh-ban gyülekezett
a skót nemesek tanácsa.
Köztük volt Robert, Bruce 17-ik grófja,
Skócia koronájának komoly esélyese.
Hallom Nyakigláb megadta
a primae noctis jogát.
Nyilvánvalóan híveit
így akarja idecsalogatni.
Apám szerint
Nyakibláb gyanúját elaltathatjuk,
ha parancsát nem ellenezzük,
de nem is támogatjuk.
- Bölcs terv.
- Hogy van apád? Elmaradt a tanácsból.
Franciaországi ügyei elfoglalják.
De üdvözletét küldi.
És óhajára minden Bruce
és Skócia nevében is beszélek.
- Leejtetted a kövedet.
- A férfiasság vizsgája.
Győztél.
Vedd akkor a katona vizsgájának.
Az angolok tiltják a fegyvert,
így kövekkel gyakorlatozunk.
A katona lényege nem a karjában van.
Hanem itt.
Nem. Itt van.
Hamish?
Itt van, fiam. Mutasd meg neki.
- Gyerünk, Hamish.
- Gyerünk, fiú.
Gyerünk.
Jó dobás.
Aha, remek.
Vajon akkor is ilyen jó vagy,
mikor élesben megy?
Mint... mint a csatában.
Össze tudnál zúzni valakit ezzel?
Téged össze tudlak zúzni...
mint egy kukacot.
- Tényleg?
- Aha.
Hát, akkor nosza.
Akarjátok látni, amint kukaccá zúz?
- Rajta, nyomás.
- El fogsz mozdulni.
- Nem fogok.
- Na jó.
El fog mozdulni.
Rajta, Hamish.
Gyerünk, fiú.
Ügyes.
- Remek dobás.
- Jól vagy?
- Kicsit mintha megrázott volna.
- Hogy felejthettem el a köveket!
Aha.
Kelj fel, te rakás...
- Örülök, hogy újra látlak.
- Üdvözöllek itthon.
- Nézd mit tettél a fejemmel.
- El kellett volna mozdulnod.
William, táncolsz velem?
Hát persze.
Jöttem, hogy
''az első éjszaka jogával'' éljek.
Mint e föld birtokosa,
a nászt azzal áldom meg, hogy az arát
frigye első éjjelén ágyamba viszem.
Istenemre, nem teszed!
Nemesi előjogom.
- Jó estét, uram.
- Nicsak, a fiatal Wallace.
- Kellemesen enyhe az este.
- Hát, az biza.
Válthatnék egy szót a lányoddal?
És ugyan miről?
Hát...
Murron, kilovagolsz velem e szép estén?
Ebben az időben? Megőrültél.
Jó kis skót időjárás, asszonyom.
Szinte függőleges az eső.
- Nem mehet veled.
- Nem?
Nem. Legalábbis mostan nem.
- Mostan nem.
- Mostan nem.
- Nézz be később.
- Az idő remek. Alig esik.
Nem hallottad, mit mondtam?
Murron.
Rád hasonlít.
- Hogy ismertél fel annyi év után?
- Nem ismertelek fel.
Láttam, nagyon nézel,
és nem tudtam ki vagy.
Sajnálom. Kicsit belédfeledkeztem.
Mindig ellovagolsz idegenekkel?
Így legalább elmentél.
Ha netán újra lesz bátorságom elhívni,
majd írásban nyújtom be.
- Nem segítene. Nem tudok olvasni.
- Nem tudsz?
Nem.
- Ezt orvosolnunk kell.
- Megtanítasz olvasni?
- Igen, ha szeretnéd.
- Igen.
- Milyen nyelven?
- Most meg mit dicsekszel?
- Bizony. Meg vagy hatva?
- Nem. Kéne?
Igen.
Mert minden áldott nap rád gondoltam.
Fejen állva csináld, akkor meghatódom.
- Felrepül a szoknyám, de megteszem.
- A világot bejártad, de illemet nem tanultál.
A franciák és a rómaiak nálam illetlenebbek.
- Jártál Rómában?
- A nagybátyámmal zarándokúton.
Milyen volt?
Közel sem olyan gyönyörű, mint te.
Ez mit jelent?
Gyönyörű.
De ide tartozom.
Murron. Gyere be.
Uram, tudom, furcsállod,
hogy Murront lovagolni hívtam, de...
MacClannough lánya nem ide tartozik.
- Egy gyűlésre akarlak vinni.
- Miféle gyűlésre?
- Amolyan titkosra.
- Tiszta időpocsékolás.
Az apád harcos volt...
..és hazafi.
Tudom, ki volt az apám.
Hazajöttem, hogy műveljem a földem,
és Isten segedelmével családot alapítsak.
- Békében szeretnék élni.
- Induljatok.
- Kerülni akarod a bajt?
- Igen.
Ha bebizonyítod,
udvarolhatsz a lányomnak.
De addig nem.
- Nem.
- Nem, Wallace. Nem.
- Nem most bizonyítottam be?
- Nem.
- Nem?
- Nem!
Persze sok a munka a farmon.
De minden megváltozik majd a fiaimmal.
Szóval gyerekeid vannak.
Hát, még nem.
Azt reméltem, hozzásegítesz.
Szóval azt akarod, feleségül menjek hozzád?
Hát, hirtelen jött a kérdés, de igen.
Így kérsz feleségül?
Szeretlek. Mindig is szerettelek.
Feleségül akarlak venni.
Ez igen volt?
- Igen, ez egy igen.
- Igen?
- Siessünk. Már vár ránk.
- Ó, várj.
Hová mész?
- Mi az?
- Majd meglátod.
Atyánk.
Szeretni foglak, amíg csak élek.
Téged, és nem mást.
És én téged.
Téged, és nem mást... örökké.
Mikor láthatlak? Ma éjjel?
- Nem lehet.
- Miért nem?
Apám gyanakszik.
Talán bizony azért, mert...
Mikor?
Mikor?
- Ma éjjel.
- Ma éjjel?
Mozgás, testőr.
Mit viszel, leányka?
- Nehéz lehet. Segíthetek?
- Elbírom magam is.
Nem lopom el...
Ó. A lányomra emlékeztetsz Angliában.
Helló, leányka.
Halkan, Smythe.
Te ringyó.
Te ringyó.
Jól vagy?
- Jól vagy?
- Igen.
- Tudsz lovagolni?
- Igen.
Gyere ide, te szemét!
A vészharangot. Segítség!
A gyümölcsösben találkozunk.
Vágtass!
Elszöknek.
Megvagy, te ringyó.
Murron.
Jól tudjátok, mindent megtettem,
hogy ne legyek túl szigorú
a törvényeink alkalmazásánál.
És ennek következtében,
nem tanultunk meg együtt élni
viszonylagos békében és harmóniában?
Nos?
És... engedékenységemért
ilyen törvényszegéssel fizettek.
Nem hagytok sok választást.
A király katonájának megtámadása
egyenlő a király megtámadásával.
Nos,
megtalálom a módját,
hogy idejöjjön ez a híres verekedő.
Káplár. Íjászokat a toronyba. Most!
Ne mozdulj, Apa.
Te idióta, te.
- Apa, jól vagy?
- Igen.
Wallace fia.
Wallace.
Mire vársz, fiú?
Nesze. Csináld te. Én majd lefogom.
Nesze. Csináld te. Én majd lefogom.
A seb közepébe öntsd, fiú.
Tudom, kár a whisky-ért. Nézzétek el.
Fogjátok. Fogjátok. Fogjátok. Most,
engedjétek el.
Rendben?
Ez majd felébreszt reggel, fiú.
- Valaki jön.
- Fegyverbe.
Valaki jön.
MacGregorék. A szomszéd völgyből.
Hallottuk, mi történik.
Csak nem engedhetjük,
hogy ti amardanok kisajátítsátok a mókát.
Menjetek haza.
Mi már benne vagyunk.
Már nem segíthetünk rajta.
De ti még segíthettek magatokon.
Menjetek haza.
Nincs hová hazamennünk,
ha az angolok felgyújtják az otthonunk.
- És fel fogják gyújtani.
- Igen.
Isten hozott.
Az őrjárat visszatért, uram.
Nos, mi újság?
100 katonát küldtem Lanarkba.
Visszatérnek bármely percben.
Így voltak öltözve?
De aligha voltak többen 50-nél.
Gyorsan csináld!
Emlékszel rám?
- Soha nem bántottam. Jogom volt rá.
- Ez meg a férj joga!
William Wallace vagyok.
Megkegyelmezünk nektek.
Menjetek vissza Angliába.
És mondjátok el,
Skócia lányai és fiai a maguk urai.
Mondjátok el, Skócia szabad.
Gyújtsátok fel!
A skót lázadók szétverték egyik helyőrségem
és megölték a nemes urat.
Hallottam.
Ez a Wallace egy bandita, semmi több.
És hogy bánnál el ezzel a... banditával?
Mint más közönséges tolvajjal.
Tartóztassa le és büntesse meg a helyi bíró!
Hagyjatok magunkra!
Wallace megölte a bírót és uralja a várost.
Állj fel.
Állj fel!
Reggel...
Franciaországba indulok,
hogy ottani jogainkat biztosítsam.
Rád hagyom e kis rebellió leverését.
Világos? Biztos?
Egy nap király leszel.
Legalább próbálj
királyhoz illően viselkedni!
Tisztulj innen!
Hívd össze a katonai tanácsom!
Remélem a férje Skóciába megy,
és találkozik Wallace-szal...
és akkor Ön megözvegyül.
Ott.
Utánuk.
Nincs értelme ellenállni.
Túlerőben vagyunk, ti meg csapdában.
Hol vannak a többiek? Hol van Wallace?
- Apa.
- Ah, gyere. Gyere csak.
Lázadás tört ki.
- Ki vezeti?
- Egy közember... a neve William Wallace.
Magadévá teszed a lázadás ügyét.
Támogasd az északi birtokainkról!
Én majd ellenzem,
hogy az angolok kedvében járjak,
és támadást indítok a déli birtokainkról.
Ülj le! Maradj kicsit!
Ez a Wallace...
Nem is lovag.
De szenvedéllyel harcol.
És lelkesít!
És mint ő,
szeretnéd belevetni magad a harcba?
- Én is.
- Nos, talán itt az ideje.
Az ideje... a túlélésnek.
Te vagy a 17-ik Robert Bruce.
A 16-iktól szállt rád a föld és a cím,
mert nem vetette magát a harcba.
- Hívd össze a nemeseket!
- Csak a szájuk jár.
Jogosan. Hozzánk hasonlóan
dúskálnak angol és skót címekben.
Csodálod ezt a férfit...
ezt a William Wallace-t.
A rendíthetetlen ember csodálatra késztet.
Merész. A kutya is az.
De pont a megalkuvási készség
teszi az embert nemessé.
És vésd eszedbe:
Nyakigláb Edward az angol trón
eddig legkegyetlenebb királya.
És semmivé leszünk
és Skócia is megsemmisül,
ha nem vagyunk olyan kegyetlenek, mint ő.
Nyisd ki a füled, mikor nemeseink beszélnek.
Ismerd ki gondolataikat,
ez a trón kulcsa.
Várj! Ide figyelj!
Ez ki való, ez meg balra.
Mozgás.
Mikor a király visszatér,
ezekben az új ruhákban temeti el őket.
Skóciában teljes a káosz.
A férje titokban sereget küld északra.
Honnan tudod?
Az éjszakát a háborús tanács
egyik tagjával töltöttem.
Nem szabadna titkokról fecsegnie az ágyban.
Hát, igen.
Az angol férfi nem tudja a nyelv mire jó.
Ez a skót lázadó... Wallace?
Azért harcol, hogy bosszút álljon egy nőért?
Majdnem elfelejtettem.
A bíró el akarta fogatni
és rájött, van egy titkos szerelme.
Hát elvágta a lány nyakát,
hogy Wallace-t harcra bírja...
s az aztán harcolt a javából.
Tudván titkos szerelmi szenvedélyéről,
csapdába ejtették
apja és bátyja sírjának
megszentségtelenítésével,
és rajtaütöttek a szerelme sírjánál.
Kiverekedte magát a kelepcéből,
és a szerelme testét elrejtette.
Ez aztán a szerelem, nem?
Szerelem?
Honnan is tudnám.
A végén Nyakigláb ideküldi
az északi seregét.
Nehéz lovasság. Páncélos lovak.
Reng a föld.
- Letarolnak minket.
- Argyle nagybátyám emlegette.
Hogy nincs az a sereg,
ami feltartóztatná a páncélos lovasságot.
- Akkor hát mit tegyünk?
- Lecsapunk és elbújunk. Mint a hegylakók.
Vagy dárdákat készítünk.
Sok százat. Hosszú dárdát.
Hosszabbat, mint két férfi.
- Olyan hosszút?
- Igen.
Egyik férfi hosszabb, mint a másik.
Anyád megint emlegetett engem?
Önkéntesek közelednek.
William Wallace.
Jöttünk harcolni és meghalni érted.
Állj fel, ember! Nem vagyok a pápa.
A nevem Faudron. A kardom a tied.
- Hoztam neked ezt...
- Megmotoztuk.
Ezt hoztam neked.
- A feleségem neked csinálta.
- Köszönöm.
Ez! Ez nem lehet William Wallace.
Csinosabb vagyok, mint ez itt.
Rendben, Atyám. Megkérdem.
Ha a nyakamat ***áztatom érted,
ölhetek majd angolt?
Az atyád kísértet,
vagy a Mindenhatóval csevegsz?
Egyenlő partnerre egy ír
csak Istenben talál.
Igen, Atyám.
A Mindenható azt mondja,
''Válaszolj már a francos kérdésre!''
- Vigyázz a nyelvedre.
- Hibbant ír!
De túl jár az eszeteken,
és tőrt csempész be, öreg.
Az a barátom, te ír.
És kérdésedre igen a válasz.
Harcolj értem, és angolt ölhetsz.
Kiváló.
Stephen a nevem.
Engem keresnek a legjobban a szigetemen.
Persze ott hiába keresnek.
- Igazán kár.
- A te szigeted?
- Mármint Írország?
- Igen. Az enyém.
Őrült vagy te ember.
Akkor jó helyre jöttem.
A Mindenható küldött a védelmedre, igaz?
Úgysem kedveltem.
Hiányzott egy kereke.
William. A felderítőink.
Angol... sereg Stirling irányában.
- A nemesek gyülekeznek?
- Robert Bruce és a többi nem harcol.
De terjed a hír.
A hegylakók maguktól jönnek.
Igen... Százával... meg ezrével!
Készen álltok háborúra?
- Mi hír?
- Legalább háromszoros a fölényük.
- De hány ló?
- 300, talán több is.
- 300 páncélos ló!
- Meg kell próbálnunk tárgyalni.
Ki a vezérük?
Volt a címerében vörös szarufa?
- Igen, volt.
- Akkor az Cheltham.
Még mindig tárgyalhatnánk...
Miről beszélnek?
Nem hallom, de nem sok jót ígér.
A nemesek tárgyalni akarnak.
Üzletet kötnek...
és hazamegyünk.
Ha mégsem...
akkor támadunk.
300 páncélos ló. Nincs esélyünk.
Rengeteg.
Azért harcoljak,
hogy nekik több földjük legyen?
Hogy aztán többet dolgozzak nekik?
Én nem.
Na jó, fiúk.
Én nem pusztulok itt a gazemberekért.
Menjünk haza!
Álljatok meg, emberek!
Ne futamodjatok meg!
Várjatok a tárgyalásig!
- William Wallace!
- Nem lehet. Nem elég magas.
A Mindenható szerint ez jogos harc.
A legjobbak harca.
- A köszöntés hol marad?
- Köszönöm, hogy csatlakoztatok.
Ez a mi seregünk.
Hódolatod fejezed ki, ha csatlakozol.
Hódolatom Skóciáé.
És ha ez a te sereged,
miért menekül?
Nem azért jöttünk, hogy értük harcoljunk.
Menjünk haza. Túl sok az angol.
Skócia fiai! William Wallace vagyok!
- William Wallace hét láb magas.
- Igen, hallottam.
Embert öl százával.
És ha itt lenne,
felégetné az angolokat a szeme tüzével
és fara villámlásával.
William Wallace vagyok!
És honfitársaim seregét látom
a zsarnokság ellenében.
Szabad emberként jöttetek harcolni,
és szabadok is vagytok!
Mit tennétek szabadság nélkül?
Harcoltok?
Azok ellen? Nem.
Ha futunk, életben maradunk.
Igen. Ha harcoltok, talán meghaltok.
Fussatok, és élni fogtok.
Egy ideig.
És mikor végül ágyatokban meghaltok,
vajon elcserélnétek-e
a közben eltelt napokat
hogy egyszer, csak egyetlen egyszer,
ide visszatérjetek,
és odakiáltsátok ellenségeinknek,
hogy életünket elveheti,
de szabadságunkat soha!
Egész optimistának látszanak.
Talán mégis akarnak harcolni.
Az összecsapás elkerülhetetlennek tűnik.
Mégis közölnünk kell velük
a király feltételeit.
A király feltételeit? Úgyse fogadják el.
Uram, szerintem...
Rendben. Közöld velük a feltételeket.
- Közelednek. Odamenjünk?
- Majd én beszélek. Rendben?
Igen.
Remek beszéd.
Most mit tegyünk?
Amit éreztek.
- Hová mész?
- Kikezdek velük.
Akkor mégse hiába öltöztünk ki.
Mornay, Lochlan, Craig.
Íme a király feltételei.
Elvezetitek a sereget,
és birtokot kaptok Yorkshire-ben
öröklődő rangot, melyből fizettek...
- Melyből fizettek...
- Egy ajánlatom van a számodra.
Cheltham, ez William Wallace.
Melyből fizetni fogtok a királynak...
- Azt mondtam, ajánlatom van a számodra.
- Nem tiszteled a tűzszüneti zászlót?
Ezé a királyét? Bizony nem.
Íme Skócia feltételei.
Zászlót leeresztve, visszatértek Angliába.
Minden háznál bocsánatot kértek
a lopásért, erőszakért és gyilkolásért.
Ha így tesztek, életben maradtok.
Ha nem, mindnyájan itt vesztek.
Túlerőben vagyunk.
Nincs páncélos lovasságotok.
Két évszázada egy sereg sem győzött...
Nem fejeztem még be!
Mielőtt távoztok,
a vezéretek odaáll a seregünk elé,
lehajol, s megcsókolja a saját seggét.
Nem ilyen szívélyességhez szokott.
Készen álljatok és kövessétek parancsom.
Mikor jelt adok,
ellovagoltok mögöttünk,
és oldalba támadjátok őket.
- Nem oszthatjuk meg a seregünk.
- De igen... és úgy, hogy lássák az angolok.
Azt higgyék, megfutamodtunk?
Végezzetek az íjászokkal!. Ott találkozunk.
Rendben. Gyerünk.
Pimasz senkiházi.
Wallace szívét tálcán hozzátok!
Íjászok.
Íjászok előre!
A gazemberek.
Kilőni!
Az Úr szerint engem kihúz a pácból,
de neked véged.
Kész... Kilőni!
Induljatok!
Látjátok? Minden skót lovas menekül.
A lovasságunk letarolja őket.
Induljanak!
Rohamra!
Vigyázz...
Várj.
Várj!
Várj.
Várj!
Most!
- Indítsd a gyalogságot!
- Uram...
Te vezeted őket.
Rohamra!
Visszavonulni!
Gazember.
Gyerünk!
Rendben.
Wallace.
Wallace.
Ezennel lovaggá ütlek,
Sir William Wallace.
Sir William, Isten nevében
Skócia pártfogójává
és főoltalmazójává nevezlek ki
és kapitányaidat pedig szárnysegéddé.
Állj fel, hogy elismerjenek!
Tudjuk mik a politikai nézetei?
Nem, de a köznép hallgat rá,
s felboríthatja az egyensúlyt.
A Balliol klán kinyalja a seggét,
így nekünk sincs más választásunk.
Sir William.
Mivel szárnysegédjeiddel együtt
a Balliol klánt segítetted,
számíthatunk-e további támogatásodra,
hogy jogunk fenntartsuk?
Pokolban a Balliol klánnal.
Mind Nyakigláb emberei.
Uraim.
- Uraim.
- Itt az ideje a király kikiáltásának.
Ne tovább. Várjunk csak.
Elismered jogos igényünket a trónra?
- Nem támogatod jogos követelésünket.
- Azt a hazugságot te költötted.
Nem úgy van az.
- Követelem e dokumentum elismerését!
- Hazugság minden szavad.
De kérem, uraim.
Csöndet. Sir William! Hová tartasz?
Megvertük az angolokat.
De visszajönnek, mert marakodtok.
- Mi a szándékod?
- Lerohanom Angliát,
és saját területükön győzöm le
az angolokat.
Lerohanni? Lehetetlen.
Miért? Miért lehetetlen?
Annyit marakodtok a koncért,
amit Nyakibláb odavet,
hogy észre sem veszitek
istenadta jogaitokat.
Itt a különbség köztünk.
Szerintetek a skót nép felelős
a pozíciótok fenntartásáért.
Szerintem a pozíciótok miatt
felelősök vagytok a nép szabadságáért.
És teszek róla, hogy így legyen.
Várj!
Tisztelem, amit mondtál.
De ne feledd, váraik és birtokaik vannak.
Túl sokat veszíthetnek.
És a köznép, mely csatában vérzik el,
talán kevesebbet veszít?
Nem. De ennek az országnak se füle,
se farka.
A nemesei az angolokhoz húznak.
- A klánjai viszálykodnak.
- Igen.
Ha mindenhol ellenséget csinálsz,
kiterítve végzed.
- Mint mindenki. A kérdés, mikor és hogyan.
- Nem vagyok gyáva. Azt akarom, amit te.
De szükségünk van a nemesekre.
- Szükségünk van rájuk?
- Igen.
Mit jelent nemesnek lenni?
A címed feljogosít a trónra,
de attól nem vagy vezér.
Bátorság is kell hozzá.
Az embereink ismernek.
Nemes és közember egyaránt tisztel.
És ha a szabadságharc élére állnál...
követnének.
És én is.
A pokolba. A herceg, az a szodomita,
azt állítja, nincs kölcsöncsapata.
Észak-Anglia városai segítségért esdekelnek.
Tör előre.
- Melyik városba?
- Ide, uram.
Élelmet behozni,
őrséget megkettőzni, kaput ***árni. Azonnal.
Gyorsan. Hozzátok be az élelmet.
Uram, most még ki tudjuk szöktetni.
Nagybátyámnak nem mondhatom,
hogy elveszett a legnagyobb északi város.
Gyerünk.
Utat a királynak.
Nem a te hibád.
- Ne hagyd magad!
- Nem hagyom magam, sőt.
Mi a hír északon?
Semmi új, Felség.
Lovasokat küldtünk friss hírért.
Szóbeszéd járja Franciahonban,
ahol hatalmad növelésén fáradoztam.
Az a szóbeszéd, fiam,
hogy az egész északi sereg megsemmisült.
És te tétlenül nézted.
El... elrendeltem katonaállítást, uram,
a sereg indulásra kész.
Bocsásson meg, felséges uram,
de Yorkból sürgős üzenet.
Jöhet.
- Távozhatsz.
- Köszönöm, felséges uram.
- Wallace kifosztotta Yorkot.
- Micsoda?
Wallace kifosztotta Yorkot.
Felséges úr... a saját unokaöccse.
Miféle vadállat tesz ilyet.
Ha Yorkot ki tudja fosztani,
Alsó-Angliát is le tudja rohanni.
Megállítjuk.
Ki ez, aki tanácsot mer osztogatni nekem?
- Kineveztem Phillipet főtanácsadómmá.
- Mihez ért?
Jártas vagyok a háború művészetében
és a katonai taktikában, felséges úr.
Igazán?
Áruld el...
Milyen tanácsot adnál ebben a...
helyzetben?
Fegyverszünetet kötnék
és lefizetném.
De ki találkozzon vele?
Én ugyan nem.
Lekaszabolna,
és most az én fejem lenne a kosárban.
És... a törékeny fiam sem mehet.
Az ellenség csak megpillantja,
és kedvet kap az ország lerohanásához.
Hát kit küldjek?
Kit küldjek?
Álmodom.
Igen, álmodsz.
És fel kell ébredned.
Nem akarok felébredni.
Itt akarok maradni veled.
És én veled.
De most ébredned kell.
Ébredj, William.
Ébredj.
William, ébredj...
William. Királyi kiséret jön,
tűzszüneti zászlókkal
és Nyakigláb lobogójával.
A welszi hercegnő vagyok.
A király szolgálatában
és megbízatásával jöttem.
Mi célból?
Hogy megtárgyaljam a király ajánlatát.
Szóba áll egy nővel?
Hallom lovagot csináltak Önből.
Nem csináltak belőlem semmit.
Isten teszi az embert emberré.
Isten tette békés városok fosztogatójává?
A király unokaöccsének,
férjem unokafivérének hóhérává?
Yorkból indult
országom ellen minden támadás.
Az unokafivér ártatlan skótokat akasztatott,
nőket és gyermekeket, a város falára.
Nyakigláb kegyetlenebbül járt el,
mikor skót várost rohant le.
Ez egy véreskezű, gyilkos barbár.
És hazudik.
Én soha nem hazudok.
De barbár vagyok.
Vagy talán inkább franciául folytassuk?
Kérdezze meg a királyt...
szemtől szembe.
Vajon igazat lát-e a szemében.
Hamilton... Hagyj magunkra.
- Asszonyom?
- Hagyj magunkra. Most.
Az igazság ez.
Lerohanja Angliát.
De nem lehet végleg sikeres
szállás és élelem nélkül.
A király békét akar.
- Nyakigláb békét akar?
- Nekem ezt állította, esküszöm.
Az a kívánsága, vonuljon vissza.
Cserébe ad rangot, birtokot
és ezt a láda aranyat,
melyet személyesen adok át.
Cím és rang, arany...
Júdássá akar tenni.
- Így születnek a békék.
- Így rabszolgák születnek.
Mikor utoljára Nyakigláb békét kívánt,
kisgyermek voltam.
A skót nemeseket,
akik nem akartak rabszolgák lenni,
kelepcébe csalta,
tűzszüneti zászlóval, egy pajtába...
és mindet felakasztatta.
Kicsi voltam, de jól emlékszem,
mi Nyakigláb szerint a béke.
Megértem, hogy szenvedett.
Hallottam... a szeretett nőről.
A feleségem volt.
Titokban házasodtunk össze,
mert nem osztottam meg egy angol lorddal.
Megölték... hogy engem elkapjanak.
Soha nem szóltam róla.
Nem tudom miért említem, talán mert...
erőt látok magában.
Egy nap királynő lesz.
És ki kell nyitnia a szemét.
Mondja meg királyának,
míg én élek,
William Wallace-t és Skóciát nem uralja.
Ah. Fiam hű neje visszatér,
a pogány nem ölte meg.
- Szóval sikerült megvesztegetni?
- Nem. Nem sikerült.
Akkor miért nem tör előre?
Felderítőim szerint nem mozdult.
Önre vár Yorkban.
Azt mondja, nem támad több városra,
ha van mersze találkozni vele.
Igazán?
A welszi íjászok nem láthatók,
ha oldalról közelítik meg.
Seregünk Franciaországból itt száll partra,
Edinburgh-tól északra.
Az ír újoncok dél-keletről jönnek...
ide.
Welszi íjászok, francia csapatok,
ír újoncok.
De ez két hétbe is beletelhet.
Elindítottam őket...
mielőtt a feleséged.
Szóval sikerült a cselvetés.
Köszönöm.
Míg ez a jöttment rám vár Yorkban,
csapataim mögé kerülnek Edinburgh-ban.
Beszéltél ezzel a...
Wallace-szal négyszemközt?
Áruld el...
Miféle ember?
Egy lelketlen barbár.
Nem egy király, mint Ön, uram.
Visszatérhetsz a hímzésedhez.
Alázatosan köszönöm, uram.
Visszahoztad a pénzt?
Nem. Odaadtam, hogy segítsen
a gyermekek háborús szenvedésén.
Ez történik, ha nőt küld az ember.
Bocsásson meg, felséges úr.
Azt hittem, nagylelkűsége
a nagyságát hirdeti alattvalóinak.
A nagyságomat
az hirdeti, ha Wallace Skóciába visszatér
és országából csak hamut talál.
William.
Lovasok közelednek.
A hercegnő személyes kísérője.
Igen.
Látom, hatottál rá.
- Igen.
- Pedig alig voltatok a sátorban.
Igaz. Az angol hajók délről érkeznek.
Nem tudom a welsziekről mi hír,
de az írek partra szálltak.
- Magam sem hittem, míg nem láttam.
- Az írek miért támogatják az angolokat?
Nem kell aggódni miattuk.
Nem megmondtam?
Az az én szigetem.
Hamish, lovagolj Edinburgh-ba
és hívd össze a tanácsot. Parancsold meg.
Rendben. Gyerünk.
- A te szigeted?
- Az enyém. Bizony.
- Tárgyalnunk kell.
- Kérem, uraim.
Uraim, Craignek igaza van.
Most nincs választásunk, tárgyalni kell.
Vagy Edinburgh hamuvá...
A seregem napok óta menetel.
És még sok a tennivalónk,
szóval a lényegre térek.
Minden katonára szükségünk van,
személyes kíséretetekre, még rátok is.
De most azonnal.
Ilyen túlerővel szemben,
meg kell beszélnünk a lehetőségeinket.
A lehetőségeinket?
Nem akarjátok legalább
embereiteket csatába vezetni
és jobb üzletet kötni Nyakiblábbal
- mielőtt megfutamodtok?
- Sir William...
- Nem tudjuk legyőzni őket.
- De igen.
- Sir William.
- És meg is tesszük.
Győztünk Stirlingnél,
és ti csak marakodtatok.
Győztünk Yorknál,
de ti nem támogattatok.
Ha most sem harcoltok velünk,
azt mondom, gyávák vagytok.
Ha ti skótok vagytok,
szégyellek közétek tartozni.
Kérlek, Sir William,
beszéljünk négyszemközt.
Kérem.
Sikert sikerre halmoztál,
de ilyen fölénnyel szemben,
őrültség lenne, nem bátorság.
Ez jóval több, mint őrültség.
Segíts nekem.
Krisztus nevében kérlek,
segítsetek magatokon.
Ragadjuk meg az esélyünket. Most.
Ha összefogunk, nyerünk. Ha nyerünk,
megnyerjük, ami soha nem volt a miénk.
A saját országunkat.
Te vagy a jogszerinti vezér,
és erős vagy, látom.
Egyesíts minket.
Egyesíts minket.
Egyesítsd a klánokat.
- Rendben van.
- Rendben.
Ez nem lehet.
Te magad mondtad,
a nemesek nem állnak Wallace mellé.
Hogy segít rajtunk,
ha a lemészároltak oldalán állunk?
Szavam adtam neki.
Tudom, nehéz.
Vezérnek lenni nehéz.
Fiam...
Fiam...
Nézz rám.
Én nem lehetek a király.
Egyedül te lehetsz Skócia uralkodója.
Tégy, ahogy mondom.
Nem értem, nem magadért,
hanem az országodért.
Na jó, fiúk, utat. Jönnek.
Adjatok utat, fiúk.
- Bruce nem jön, William.
- Majd jön.
Mornay és Lochlan eljött.
Bruce is eljön.
Egész csinos kis... gyülekezet.
Ugye?
- Az íjászok készen állnak, uram.
- Hagyjuk az íjászokat.
Hírszerzőim szerint íjászaik
ilyen távol nem jelentenek veszélyt.
A nyíl pénzbe kerül.
Használjuk az íreket. A halott ingyen van.
És menjen a gyalogság és a lovasság.
Gyalogság.
Lovasság.
Előre.
Ah, be jó látni titeket e szép reggelen.
Hát persze, az írek!
Örülök, hogy velünk tartotok.
Ezt figyeljétek.
Mornay? Lochlan?
Mornay skóciai birtokát megdupláztam,
plusz ugyanannyit még Angliában.
Lochlan pálfordulása... olcsóbb volt.
Az íjászok.
Hogyan, felséges uram?
Nem találhatják el a saját embereinket?
Igen.
De az övékét is. Vannak tartalékaink.
Rohamra.
Íjászok.
Beküldeni az erősítést.
Menjen a többi is.
Wallace-t akarom. Élve, ha lehet.
De holtan... is megteszi.
Jelentsd győzelmünk hírét.
Akkor mi megyünk?
Védd a királyt.
Kelj fel!
Kelj fel!
- Vidd innen!
- Jézusom.
Menjetek!
Haldoklom.
Hadd haljak meg.
Nem.
Élni fogsz.
Eleget éltem, hogy szabadon élhessek.
Büszke vagyok...
hogy milyen ember lett belőled.
Boldog vagyok.
Én rohadok itt el.
De a te arcod szürkébb, mint az enyém.
Fiam...
Az angol szövetségre szükségünk van.
Ezt te elérted.
Megmentetted a családod,
növelted birtokod.
Idővel teljes Skócia ura leszel.
Birtokok.
Címek. Emberek.
Hatalom. Mind semmi.
- Semmi?
- Semmim sincs.
Az emberek harcolnak értem,
mert különben megfosztom őket földjüktől,
és feleségük, gyermekeik éhen halnak.
Azok,
akik Falkirk mezejét vörösre vérezték...
Azok William Wallace-ért harcoltak,
és amiért ő harcol, az nekem sose jutott.
És én megfosztottam ettől,
mikor elárultam,
leolvastam az arcáról a csatatéren.
És ez elemészt.
Nos, mindenki áruló.
Mindenki csügged.
Nem akarok csüggedni.
Hinni akarok...
mint ő.
Soha többé nem állok a rossz oldalra.
Nem.
Lord Craig, igaz a hír Mornay-ról?
Igen. Wallace belovagolt
a hálószobájába és megölte.
Nagyobb veszélyt jelent, mint valaha.
És ki tudja, ki a következő.
Talán te.
Talán én.
Nem számít.
- Komolyan beszélek, Robert.
- Én is.
A krisztusát. A francba.
Kutassátok át!
Lochlan.
William Wallace 50 ember ölt meg.
Mintha az 50 egy ember lett volna.
100 embert... a kardjával.
Ketté hasította őket...
mint Mózes a Vörös-tengert.
Legendája szájról-szájra száll.
Rosszabb lesz, mint azelőtt.
Önkéntesek csatlakoznak
minden skót városból. A serege nő...
Csak birkák. Birkanyáj.
Szétszéled, amint a juhásszal végzünk.
Ez az.
A legjobb gyilkosokat szedjétek össze,
és találkozzatok vele.
Uram, Wallace mindig kiszimatolja
a csapdát.
Lord Hamilton szerint
megkedvelte az eljövendő királynét,
és megbízik benne.
Őt küldjük hozzá a béke hírével.
Uram, túszul ejthetik a hercegnőt
vagy élete veszélybe kerülhet.
Ez rettentően letörné a fiam.
De valójában, ha megölnék,
a francia királyban
szövetségesre találnánk a skótok ellen.
Látod...
A királynak minden helyzetben
meg kell látnia a jót.
Ez bizony William Wallace.
Eldobta a kardját. Álljatok készen!
Úrnőm.
Megkaptam az üzenetét.
Már... másodszor mentett meg.
Miért?
A jövő hónapban új rakomány érkezik.
Élelem és fegyverek. Majd...
Nem, hagyja abba.
Miért segít nekem?
Miért segít nekem?
Mert így néz rám.
Mikor már minden remény veszni látszott,
nemes megmentőink megjelennek.
Le a csuklyával.
Sir William, találkozóra szeretnénk hívni.
És ugyan minek?
- Hűséget esküdtetek Nyakiglábnak.
- A hazugnak tett eskü, nem eskü.
Mindnyájan készen állunk neked felesküdni.
Akkor esküdjön a tanács nyilvánosan.
Nem tehetjük. Van aki holtnak hisz.
Mások félnek, Mornay sorsára jutnak.
Kérünk, gyere Edinburgh-ba!
Találkozzunk két nap múlva!
Te megbocsátasz, mi meg melléd állunk.
- Skócia eggyé lesz.
- Eggyé?
- Úgy érted, ti meg mi.
- Nem.
Így értem.
Robert Bruce hűséget fogad.
Tudod jól, ez kelepce.
Mondd meg neki!
Ha Bruce meg akart volna ölni,
Falkirknél megtehette volna.
Igen.
Tudom. Láttam.
Rendben, de tőle függetlenül,
mit vársz a többiektől?
Ármánykodó gazemberek,
a szaron is marakodnak. Csapda. Vak vagy?
Nézd, hogy állunk!
Meg kell próbálnunk.
Egyedül nem bírjuk.
Egyetlen reményünk az egység a nemesekkel.
Tudod mi lesz, ha nem tesszük meg?
Mi?
Semmi.
- Nem akarok mártír lenni.
- Én sem.
Élni akarok.
Otthont akarok, gyerekeket.
És békét.
- Igazán?
- Igen, igazán.
Kértem Istent, segítsen hozzá.
De mindez mit sem ér, ha nincs szabadság.
- Az csak álom, William.
- Álom? Csak egy...
Hát akkor eddig mit csináltunk?
Azt az álmot éltük.
Te nem a szabadságról álmodsz.
Hanem Murronról.
Hős akarsz lenni,
mert azt hiszed, lát téged.
Nem hiszem, hogy lát. Tudom.
És a te apád is lát téged.
Jézusom.
Veled menjek?
Nem. Egyedül megyek.
- Utána látjuk egymást.
- Persze.
Remélem előbb, mint utóbb.
- Nem jön el.
- De jön.
Tudom, hogy eljön.
Uram, közeledik.
Nem!
Ne ártsd magad bele, Robert!
Pusztuljatok!
Bruce-hoz ne nyúljatok, ez a megegyezés.
Apám!
Rohadt gazember!
Miért?
Nyakigláb Wallace-t követelte.
A nemeseink is.
Ez volt a koronád ára.
Halj meg!
Azt akarom, hogy meghalj.
Nemsokára halott leszek.
- És te leszel a király.
- Nem kell tőled semmi.
Nem vagy te ember.
És nem vagy az apám.
A fiam vagy,
és minden gondolatomat ismered.
- Becsaptál.
- Hagytad magad becsapni.
A szíved mélyén
mindig tudtad minek kell történnie.
Most végre tudod, mit jelent gyűlölni.
Most már király lehetsz.
A gyűlöletem...
meghal veled.
William Wallace,
árulás vádjával gyanúsítunk.
- Kit árultam el?
- A királyodat.
Van mondanivalód?
Soha életemben
nem esküdtem hűséget neki.
Nem számít. A királyod.
Valld be, és gyors lesz a halálod.
Ha tagadod, fájdalommal tisztulsz.
Bevallod?
Bevallod?
Akkor jöjjön reggel a tisztulás.
- Felség.
- A rabot akarom látni.
- A király elrendelte...
- A király nemsokára halott, a fia gyenge.
Szerinted ki fog itt uralkodni?
Nyisd ki az ajtót!
Felség.
Gyerünk, te szemét. Lábra!
Hagyd abba! Távozz!
Azt mondtam, távozz!
Úrnőm.
Uram...
Könyörögni jöttem...
tegyen vallomást, és esküdjön hűséget
a királynak, hátha megkönyörül.
Vajon az országomnak megkönyörül-e?
Könyörület a gyors halál,
talán élet a Towerban.
Idővel ki tudja mi lesz?
Bár életben maradna...
Ha hűséget esküszöm neki...
akkor az igazi énem már meghalt.
Meg fog halni. Szörnyű lesz.
Minden ember meghal.
De nem minden ember él igazán.
Igya meg ezt!
Tompítja majd a fájdalmat.
Nem. Az agyam tompítja el.
És arra szükségem lesz.
Mert ha eszem vesztem vagy jajgatok,
akkor Nyakigláb legyőzte a lelkem.
Nem bírom elviselni, hogy megkínozzák.
Fogadja el!
Rendben.
Azért jöttem,
hogy William Wallace életéért esdekeljem.
Nagyon megkedvelted, ugye?
Tisztelem.
Ha más nem, méltó ellenfél volt.
Legyen irgalmas, ó Felség,
és népe tisztelni fogja.
Még most is
képtelen az irgalomra.
És te...
Nem ismered az irgalmat,
mint ahogy a szerelmet sem.
Mikor még tudott beszélni,
azt mondta, az vigasztalja,
hogy megélte Wallace halálát.
Látja?
A halál mindenkit elér.
De mielőtt meghal,
tudja meg:
Halálával kihal a családja.
Más gyermeke nő a hasamban.
A fia uralkodása hamar véget ér,
erre esküszöm.
Úgy félek.
Adj erőt...
hogy jól haljak meg.
Itt jön.
Lássátok az árulás szörnyű árát.
Vagy térdre hullva,
a király hű alattvalójaként,
esdekelj irgalmasságáért,
és akkor megkegyelmez.
A kötelet.
Emeljétek.
Húzzátok.
Ez az.
Nyújtsátok.
Kellemes, ugye?
Térdre!
Csókold meg köntösöm király jelvényét,
és nem érzel több fájdalmat.
Nyújtsátok!
Elég?
Véget érhet...
most azonnal.
Béke.
Üdvösség.
Csak mondd ki!
Kiáltsd...
''Irgalmat.''
Irgalmat.
Irgalmat.
Kiáltsd!
Csak mondd ki. ''Irgalmat.''
- Irgalmat, William. Irgalmat.
- Jézusom, ember, mondd már.
A rab mondani akar valamit.
Szabadság!
Miután lefejezték,
William Wallace testét felnégyelték.
A fejét kitűzték a London Bridge-re.
Karjait és lábait
Anglia négy sarkába vitték,
figyelmeztetésül.
Nem érte el a hatást,
amire Nyakigláb vágyott.
És én, Robert Bruce,
elmentem hódolni az angol seregnek,
hogy koronám jóváhagyják.
Remélem segget mostatok ma reggel.
Királyi csókban lesz része.
Gyerünk. Essünk túl rajta.
Állj meg!
Végeztetek Wallace-szal!
Most végezzetek velem!
Wallace!
Az Urunk 1314-ik évében,
skót hazafiak, éhezve, túlerővel szemben,
rohamra indultak Bannockburn mezején.
Katonaköltőként harcoltak.
Skót módjára harcoltak
és elnyerték szabadságukat.
Created by Asimov
Visiontext szöveg: Zsuzsanna Ardó
HUNGARIAN