Tip:
Highlight text to annotate it
X
A FÉRFI, AKI TÚL SOKAT TUDOTT
Egyetlen cintányérütés,
amely megrázta
egy amerikai család életét.
Apu, biztos vagy benne, hogy,
én még soha nem voltam Afrikában?
Ismerősnek látszik.
Hasonló tájat láttál tavaly nyáron,
amikor Las Vegasba mentünk.
Ahol apu azt a csomó pénzt
elvesztette a játék...
- Hank.
- ...kaszinóban.
Nézd. Egy teve.
Ez nem is az igazi Afrika.
Ez csak a Francia Marokkó.
- Ez Észak-Afrika.
- Akkor is olyan, mint Las Vegas.
Csak száz mérföldre vagyunk
a Szahara-sivatagtól.
Az iskolában ezt
a fekete kontinensnek hívják.
Kétszer oly világos,
mint Indianapolis.
Várj, amíg odaérünk Marrakechbe.
- Marrakech? Olyan, mint egy ital.
- Tényleg úgy hangzik.
Várjon csak. Lassabban a testtel.
Mi baj van?
Köszönöm. A segítsége nélkül
akármi történhetett volna.
Nagyon örülök, monsieur.
Vannak olyan pillanatok az életben,
amikor mind segítségre szorulunk.
Mi volt a probléma?
A kisfia lehúzta
a feleségéről a fátylat.
Ő az én feleségem, Mrs. McKenna.
- Örvendek.
- Madame. Nevem Louis Bernard.
Nagyon köszönjük önnek, Mr. Bernard.
- És ez a fiunk, Hank.
- Helló, Hank.
- Helló. Te beszélsz arabul?
- Csak pár szót.
Miért volt olyan dühös?
Véletlen volt.
De a muszlim vallás
a véletleneket sem engedi.
Aha, értem.
- Szabad?
- Üljön le oda Jo elé.
Azt hittem, Hanknek hívják.
Jo a feleségem neve.
- J-O. Nincs E.
- Micsoda különbség.
A Josephine rövidítése.
Mindenki csak így ismeri.
Én Maminak hívom.
Tehát akkor a véletlenről.
Nyilvánosan egy muszlim nő
soha sem veheti le a fátylát.
- Intravénásan etetik?
- Nagy szó egy kisfiútól.
Orvos vagyok.
Ő is úgy hangzik.
Le tudja betűzni a hemoglobint.
Csak az olyan szavakkal vannak
kisebb problémái, mint a kutya.
Hol praktizál?
Indianapolisban, Indianában.
A Good Samaritan Hospitalban.
És hogy kerülnek Marrakechbe?
Egy orvosi szimpóziumra mentünk
Párizsba,
és úgy gondoltam, ha már Európában
vagyunk, újra eljövök Marokkóba.
Apu szabadította fel Afrikát.
Casablancában állomásoztunk
a háború alatt
egy katonai tábori kórházban.
- Maga Marokkóban él, Mr. Bernard?
- Nem.
- Közvetlenül Párizsból jöttek?
- Benéztünk Lisszabonba és Rómába is.
- És Casablancába.
- És Casablancába.
Remélem,
lesz idejük Marrakecht élvezni..
Legfeljebb három napunk lesz.
A Mamounia vagy a Le Menara
szállodában szállnak meg?
Miért kérdezi?
Mert általában ezekben szállnak meg
a jobb ízlésű turisták.
Franciaországban lakik?
- Néha.
- És eszel csigát?
Csak, ha elég szerencsés vagyok.
Ha megéhezel,
a mi kertünk tele van csigával.
Köszönöm a meghívást.
Hiába próbáltunk megszabadulni tőlük.
Egy franciára még nem gondoltunk.
Jön velünk egy taxiban a szállodába?
Kedves önöktől,
de előtte még dolgom van.
Mivel foglalkozik, Mr. Bernard?
Később ott leszek.
Megihatnánk együtt egy italt.
Jöjjön fel egy italra.
- Akkor meghívom önöket vacsorára.
- Nem, ez így nem igazságos.
Tudok mutatni egy arab vendéglőt,
ahol az étel is más,
és egzotikus módon is fogyasztják.
Épp ezért jöttünk ide.
Mit szólnál egy igazi arab estéhez?
Nagyszerű lenne.
Hogy akarnak
a szállodába menni, taxival?
- Nem tudom.
- Én kocsival akarok menni.
Legyen akkor a kocsi.
Később találkozunk.
Au revoir.
Örömmel várom a koktélt.
Hank, ülj fel a kocsis mellé.
Ez hogy tetszik?
Egy lófogatú konflis.
Épp most láttam Louis Bernard-t
azzal az arabbal, aki rákiabált Hankre.
Úgy néztek ki, mint a barátok.
Biztos már előtte is ismerte.
Jelent ez valamit?
Csak annyit, hogy Mr. Bernard
egy nagyon rejtélyes ember.
Nekem teljesen normálisnak tűnt.
Mit tudsz róla?
Tudom a nevét.
Itt ültünk, és beszélgettünk.
Te semmit nem tudsz erről
az emberről, ő pedig mindent tud rólad.
Tudja, hogy Indianapolisban,
Indianában laksz.
Tudja, hogy orvos vagy
a Good Samaritan Hospitalban.
Hogy részt vettél
egy orvosi szimpóziumon Párizsban,
és hogy megálltál Rómában,
Lisszabonban és Casablancában.
Tudja, hogy Észak-Afrikában szolgáltál
egy katonai tábori kórházban.
Ez csak egy közömbös beszélgetés volt.
Nem csak közömbösen beszélgettetek.
Mindenféle kérdéseket tett fel,
te pedig mindet megválaszoltad.
Csak beszélgettünk.
Nekem nincs rejtegetni valóm.
Nekem viszont az az érzésem,
hogy Mr. Bernard-nak van.
Tudom, hogy ez a rejtélyes Marokkó,
de azért nem hagyjuk itt a fogunkat.
Tudom, hogy mi ez.
Csak azért keseregsz, mert
a fickó tőled nem kérdezett semmit.
- Az enyhíti a fájdalmat.
- Milyen fájdalmat, Mami?
- Ez csak egy szólás.
- Kifizetné a kocsit?
Nevem Dr. McKenna.
- Gyerünk.
- Figyelnek bennünket.
Micsoda? Ugyan már!
Nagyon jó orvos lesz belőle.
Gyere, kedvesem.
Második strófa.
Kapd el.
- Enyém lehet a következő tánc?
- Igen.
Maga isteni.
Vacsora a gyereknek.
Gyönyörűen énekel a felesége.
- Egész jó, nem?
- Csodálatos.
Kár, hogy félbeszakították.
Nekem is sokszor
volt már ilyen érzésem.
Minden rendben.
Az igazgató szerzett egy bébiszittert.
Adhatok egy italt?
Nagyon jól esne, köszönöm.
Színpadra lépett Amerikában,
Mrs. McKenna?
Igen, felléptem amerikai színpadon,
és londoni színpadon,
és párizsi színpadon.
Talán látott is engem Párizsban,
mivel ön francia.
A színházhoz idő kell,
és az idő számomra gyakran luxus.
Volt már Párizsban, Mr. Bernard?
Ott születtem.
- És milyen üzleten dolgozik?
- Adok és veszek.
- Mit?
- Ami a legjobb profittal jár.
Most, hogy Marrakechben van,
mit ad és vesz?
Szívesebben beszélnék a színpadról.
Ha megmondja, milyen műsorban...
Megbocsát, Majd én megyek.
- Nem, én.
- Nem, én fogom.
Ez Mr. Montgomery szobája?
- Meghívott egy italra, és...
- Itt semmiféle Montgomery sincs.
Elnézést a zavarásért.
- Használhatnám a telefont?
- Mami?
- Nem tudom elvágni ezt a húst.
- Majd én megcsinálom.
Ma nem tudok önökkel vacsorázni.
Elhanyagoltam egy fontos ügyet,
és most foglalkoznom kell vele.
- Talán egy másik este?
- Persze, biztos újra összefutunk.
- Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.
- Jó éjszakát.
Jó éjszakát.
A nevem McKenna.
A szálloda telefonált.
Kövessen, kérem.
Remélem, itt kényelmesnek találják.
Ülj át ide.
Hadd üljek én ott, kívül.
A ruhámon ülsz.
Mi mindig kezet mosunk evés előtt.
Köszönöm.
Azok az emberek bennünket néznek.
Pont a hátunk mögött.
Már a hotelben is néztek bennünket.
Abbahagynád a képzelődést?
Nem képzelődöm.
Jó estét. Biztosan
nagyon udvariatlannak tartanak.
Azóta bámulom magát,
hogy megláttam a szállodában.
- Maga Jo Conway, "a" Jo Conway?
- Igen, én vagyok.
Tudtam, hogy igazam van.
Lucy Drayton vagyok, és ő a férjem.
- Örvendek.
- Mi Dr. és Mrs McKenna vagyunk.
Azt mondja a feleségem, Mrs. McKenna
fellépett a London Palladiumban.
Mostanában alig látunk már valamit.
Edward annyira visszahúzódó,
a lemezeivel vagyok kénytelen
kárpótolni magamat.
Imádom őket. Tudja, nem rajongok
ezért a mostani be-bop zenéért.
Mikor jön újra Londonba?
Valószínűleg, már soha.
- Csak nem adja fel a színpadot?
- Átmenetileg.
Csak arról van szó, hogy
egy orvosfeleségnek sincs sok ideje.
A férjem azt mondja,
a Broadway zenés darabjait
nem Indianapolisban csinálják.
Élhetnénk New Yorkban. Úgy hallom,
ott sem halnak éhen az orvosok.
Nincs kifogásom az ellen,
hogy New Yorkban dolgozzak.
Csak a betegeimnek lenne nehéz
Indianapolisból bejárni kezelésre.
Mindig rosszat mondok. Bocsánat.
Dr. McKenna, ön...
Miért nem ülnek át ide?
Így belefájdul az ember nyaka.
Ez az egyik angol megyében van.
Amolyan kisbirtok.
Na, itt is van.
Ez az.
- Jól néz ki.
- Csodálatos.
Olyan, mint a kenyér.
Ezt nem kell mind megenni, ugye?
Így kell csinálni?
Csak törje el, így.
Nem törik.
Majd én... Tessék.
- Így kell csinálni?
- Igen, egész jó.
Ez elég kemény.
Rágni könnyebb, mint letörni?
- Vajon ez hizlal?
- Gondolom, igen.
Nem, ez egész jó.
- Nincs tányér.
- Se kés, se villa.
- Úgy tudom, csak bele kell nyúlni.
- Engedjék meg, hogy megmutassam.
A jobb kéz két ujja, és a hüvelykujj.
A bal kéz mindig az ölben.
Megmutathatom?
- Csak ez a két ujj?
- Megfogom önnek.
De jól jönne most a másik kezem!
- Ez ilyen. Senkit nem zavar.
- Jól csinálja.
- Elég rendetlen, de megéri.
- Majd egy olíván gyakorlok.
Csodálatos.
Tessék. Itt egy falat.
Van köze ennek az étkezési módnak
a valláshoz?
- Inkább társadalmi, mint vallási.
- Nem értem.
Ha megvan a négy jó ujjad,
meg egy hüvelykujj,
nem kéne mindet használni?
- Nagyon finom.
- Nagyon jó.
Mint ahogy mondtam,
boldogan gazdálkodtam a földemen,
amikor az ENSZ-esek
elkezdtek zaklatni.
Edward fontos ember volt
a háborúban a kormányban.
A végén összepakoltunk, és itt vagyunk,
mint ENSZ Segélyszolgálat.
Ez érdekesnek hangzik.
Most éppen a talajerózióról készítek
egy jelentést.
Az ország egyes részein a formációk
olyanok, mint az USA elsivatagosodása.
Egy vékony termőréteg,
és alatta...
Nos, hogy tetszik? Először azt ígéri,
elvisz bennünket vacsorázni...
Csak ma találkoztunk. Nem várhatod el,
hogy megváltoztassa az életét.
- Ben, mi bajod van?
- Semmi. És neked?
- Én csak utálom, ha inzultálnak.
- Senki sem inzultál.
Nem hibáztathatod, hogy nem rajong
egy olyan öreg házaspárért, mint mi.
- Mi nem vagyunk öreg házaspár.
- Rendben van.
Rendben, ez egy ronda alak,
és kezd nem tetszeni,
hogy elrontja az esténket.
Holnap ki akarok menni a piacra
vásárolni. Remélem, szép idő lesz.
Csak ne legyen túl szép! Tudom,
a mi angol időjárásunk elég vacak,
de néha nem értékeljük a szerencsénket.
Ez a rengeteg napsütés minden nap,
valahogy nem tűnik természetesnek.
- Fel akarok kelni.
- Ne csináld.
Ismerlek, ha felhúzod magad,
nekiugrasz valakinek.
Kijönnek velünk a piacra holnap?
Louis Bernard,
a nagy vevő Párizsból ígérte,
hogy elvisz bennünket holnap.
- Azt hiszem, én lemondom.
- Ülj le, és edd meg a vacsorát.
- Szeretnénk elmenni.
- Nagyon fogunk örülni.
Nem értem, miért húzod fel magad
lényegtelen apróságokon.
- Mit mond, Mrs. Drayton?
- Ő egy nagy mesélő, Hank.
- Hát nem izgalmas?
- Mint a falusi búcsú gyermekkoromban.
A hőlégballonon kívül minden van.
Mi olyan vicces?
Tudod, ki fizeti ezt a háromnapos
kirándulást Marrakechben?
- Én.
- Mrs. Campbell epekövei.
A tárca, amit Párizsban vettem?
Bill Edwards mandulája.
Mami. Apu.
Apu, gyere velünk.
Megkeressük a javasembert.
- Esetleg tanulhatsz valamit.
- Nem lennék meglepve.
- Ha bármikor kezdi fárasztani...
- Soha nem élveztem ennyire piacot.
Így még nem is gondoltam rá.
Most Johnny Matthews
vakbele van rajtam.
És a hajókirándulás? Az két fiúba,
egy lányba és két ikerpárba került.
És Mrs. Morgan csalánkiütésébe.
- Milyenek az akrobaták?
- Csodálatosak.
Figyelje azt a kölyköt,
amelyik ott mászik a tetőre!
Hazafelé pedig Herbie Taylor
gyomorfekélyén utazunk.
És Allida Markle asztmáján.
Ha a hétéves pikkelysömörből lenne
még négy, vissza is vonulhatnánk.
Vagy ha Mrs. Yarrow-nak hármasikrei
születnének, kifesthetnénk a házat.
Mit szólnának, ha ezt hallanák?
Az egyik ok, amiért Marrakechbe jöttem,
hogy senki ne halljon bennünket.
Szeretnék mondani valamit,
ahol senki nem hall minket.
Ez a legbiztonságosabb hely.
Mikor lesz még egy kisbabánk?
Te vagy az orvos.
Te tudod az összes választ.
De ez az első alkalom,
hogy ezt a kérdést hallom.
Mami, nézd. Gyere ide.
Nézd, varrógép.
Olyan, mint egy TV-reklám.
- Jól érzed magad?
- Azt hiszem.
Mindentől el van ragadtatva.
Hank, gyere vissza.
- Jobb, ha kimaradunk a bajból.
- Mi folyik itt?
Úgy látszik,
a rendőrség üldöz valakit.
Hé, oda nézz!
Álljanak hátrébb.
Louis Bernard vagyok.
Egy embert, egy államférfit,
meg fognak ölni...
merénylet...
Londonban,
nemsoká, nagyon hamar.
Mondja meg Londonnak.
Ambrose Chappell.
Chappell.
- Ki volt az?
- Louis Bernard.
Van valamid, amire írhatok?
Meghalt.
Azt kérdezi, ismeri-e.
Igen, ismerjük.
Ő Louis Bernard, a francia...
Louis Bernard?
Azt akarja, hogy menjenek be
a rendőrségre vallomást tenni.
A rendőrségre kell menniük.
Én inkább velük megyek.
Nem akarják, hogy
a kisfiuk is menjen, ugye?
De én bemegyek a rendőrségre.
Jobb lesz,
ha visszaviszem a szállodába.
- Megtenné?
- Természetesen.
Légy jó, Hank.
Akkor induljunk.
Isten tudja, mikor érünk vissza.
Mit gondolsz, miért viselt arab ruhát,
és miért volt elmaszkírozva?
És ami fontosabb:
Miért ölték meg?
Fogadok, kém volt, vagy ilyesmi.
Mit mondott neked?
Majd később elmondom.
- Mi az?
- Olyan furcsán érzem magam.
Miért engem választott, hogy elmondja?
Azután,
amit tegnap este mondtunk róla.
Amikor beérünk a felügyelővel, mindent
megteszek, hogy lerövidítsem az ügyet.
Megpróbálok mozogni egy kicsit.
Ha bevallja, hogy ismerte, soha
nem lesz vége a kérdéseknek.
Tegnap találkoztunk a buszon.
Cinikusak ezek a franciák.
Lehet, hogy nem hiszik el.
- El kell, hogy higgyék.
- Nézze az ő szemszögükből.
Látták, hogy suttog magának,
aztán meg maga leír valamit.
Megmutatja nekik, mit írt?
Köszönöm, Mr. Drayton,
de tolmácsra nem lesz szükség.
Jöjjenek be,
madame, monsieur?
Legyen kedves várni egy kicsit.
Lehet, hogy később lesznek kérdéseim.
Az útleveleket kérem.
- Négy nappal ezelőtt érkezett?
- Így van.
Ön orvos, uram?
Igen, sebész vagyok,
turista, és amerikai állampolgár.
Tehát nincs semmi közös ügye
Louis Bernard-ral.
Nem volt.
- A közelmúltban Párizsban járt?
- Igen, egy orvosi szimpóziumon.
Ugyanazon a buszon jött Marrakechbe.
Meghívta egy aperitifre.
- Ugyanabban az étteremben ettek.
- Igen, de külön asztalnál.
Louis Bernard nem ismerőse önnek?
Tegnap találkoztam
vele először a buszon.
És mégis, 5000 ember közül,
egy ilyen nagy piacon,
pont önhöz megy, amikor meghal.
Így viselkedik egy alkalmi ismerős?
Egyáltalán nem tudok róla semmit.
Még azt sem, hogy
a Deuxieme Bureau ügynöke volt.
Az micsoda?
Talán még az amerikai FBI-ról
sem hallott soha?
Nézze...
Sokkal könnyebb lenne,
ha abbahagyná a színészkedést.
Ide figyeljen...
A halott rátalált arra,
aminek a kinyomozására ide küldték.
Ezért ölték meg.
Elmondta önnek, hogy mire jött rá.
Miért? Mert teljesen megbízott önben.
Maga nemcsak felteszi, de
meg is válaszolja a kérdéseit.
Hadd kérdezzek én valamit.
Feltételezve, hogy Bernard megbízott
bennem, ahogy erre ön következtet,
akkor nem árulnám el,
hogy mit mondott nekem.
Néha még az amerikaiak is jobbnak
látják, hogy eláruljanak titkokat.
Akkor tisztázzunk valamit.
Én a pihenés miatt utazom.
Valahogy belekeveredek
ebbe az incidensbe,
és eljövök vallomást tenni,
de nem azért, hogy gyanúsítgassanak.
- Szeretném, ha...
- Nem, hadd fejezzem be.
Azt mondja, hogy engem keresnek
a telefonon? Átveszem a hívást.
Csak nyugodtan.
- Helló.
- Dr. McKenna?
Igen. Ki beszél?
Ha csak egy szót is elmond abból,
amit Louis Bernard súgott magának,
akkor a kisfia
komoly veszélybe kerül.
Ne felejtse, egy szót sem!
Halló?
Drayton?
Nem úgy volt, hogy a felesége
hazaviszi Hanket a szállodában?
- Igen, én is így gondoltam.
- Hívja fel.
Valaki most fenyegetett meg Hankkel.
Hívja fel, hogy rendben van-e minden.
Hotel Mamounia?
A feleségem nem veszi fel.
Mi a szobaszáma?
414.
Nem tudom elhinni.
- Még nem ért vissza?
- Legalábbis senki sem látta.
Menjen vissza a szállodába.
És próbálja meg kideríteni,
hogy mi folyik itt.
Annyira nem jellemző a feleségemre.
Elintézem a rendőrséget,
és csatlakozom, amint lehet.
Ne izguljon. Ez valószínűleg
csak egy ostoba félreértés.
Ha megtudok valamit,
itt fogom felhívni.
- Ne vesztegesse az időt.
- Viszlát.
Ki volt az, Ben?
A...
portás volt a szállodából.
Megtudta, hogy itt vagyunk,
és azt kérdezte, tud-e segíteni.
- Nagyon rendes tőle.
- Igen, azt hiszem.
Mondtam, ha 15 percen belül
nem érünk vissza,
hívja fel az amerikai konzulátust
Casablancában.
Hát miért nem szólt nekem,
hogy beszélni akar a konzullal?
- Gyerünk, Jo.
- Csak még egy apró formalitás.
Kérem, hogy írja alá a vallomást.
- Ha nem tart túl sokáig.
- Egy pillanat. Hívok egy gépírót.
Ben?
Nem mutatod meg nekem az üzenetet?
Nem, én...
Nem hiszem, hogy jó lenne.
Én nem rendőrfelügyelő vagyok.
Azt hiszem, látnom kéne.
Egy államférfit meg fognak ölni,
hamarosan meggyilkolják Londonban.
Mondja meg Londonnak
keressék Ambrose Chappellt.
Miért nem adtad
ezt oda a rendőrségnek?
- Nem akartam.
- Egy ember élete...
forog ***án, tudom.
Nem tudom, mit kellene tennünk.
Vissza kéne menni a szállodába,
felszedni Hanket, és eltűnni innen.
- Lehet.
- Gondolj Hankre.
Milyen borzasztó ez számára,
hogy egy gyilkosságot lát.
- Szörnyű sokk egy kisgyereknek.
- Tudom.
Add oda az üzenetet
az amerikai konzulnak,
és ne keveredjünk
jobban bele, kérlek.
Hozd el a kulcsot,
addig én kifizetem a kocsit.
Ismer egy Mrs. Draytont?
Angol hölgy.
Látta őt megjönni a piacrói
az elmúlt egy órában?
- Nem, uram.
- Várjon, ez nagyon fontos.
- Vele volt a kisfiam.
- Nem, uram.
- És Mr. Drayton?
- Mr. Drayton kiköltözött.
- Mit?
- Kiköltözött, uram.
- Az nem lehet.
- De igen.
Az az angol férfi,
szarukeretes szemüveggel.
Ő elment.
Nem tudom, te hogy vagy vele,
de én elfáradtam.
Szólok Mrs. Draytonnak,
hogy visszahozhatja Hanket.
- Várj még azzal a hívással, Jo.
- Miért?
Mert én arra kérlek.
Most lesz a havi veszekedésünk?
- Remélem, nem.
- Akkor hagyd ezt abba.
Csak annyit mondtam,
hogy felhívom Mrs. Draytont.
Csak egy pillanatra várj.
Várj egy kicsit.
Csak egy perc.
Vedd be ezeket. Nyugtatók.
Oly nyugodt vagyok, hogy
alig bírom nyitva tartani a szemem.
- Talán neked kellenének.
- Tessék.
Én vagyok az orvos. Vedd be.
Tudod, mi történik,
ha izgatott leszel és ideges.
Tessék. Vedd be a kedvemért.
Korábban azt mondtad,
túl sok gyógyszert szedek.
Akkor nem voltál gyilkosság tanúja.
Izgatott vagy.
Körbe-körbe jársz.
Ugyan, dehogy.
Abból élek, hogy tudjam,
mikor és hogyan adjak be gyógyszert.
Jobban fogod érezni
magad, ha beveszed.
Szóval nem akarod.
Kössünk egy üzletet.
És mi lenne az?
Van valami Bernard-ról és a
rendőrségről, amit még nem mondtam el.
- Mi?
- Itt a kíváncsiság ára.
- Mi az?
- Egy módja van, hogy megtudd.
Rendben, Dr. McKenna.
Most már nyugodt vagyok és hallgatom.
Volt ebben valami furcsa
egészen az elejétől.
Nem volt véletlen, hogy Louis Bernard
odajött, és segített a buszon,
és beszélgetést kezdett.
- Igazad volt.
- Látod?
Tudom. Épp azt mondtam.
Igazad volt, furcsa volt.
Ezt mindet tudom.
Mit akarsz elmondani?
Azért kezdett beszélni velünk,
mert keresett egy gyanús házaspárt.
Rajtunk aztán semmi gyanús nincs.
Nem, mert tévedett.
Egy másik pár volt az.
És megölték, mielőtt megtalálta őket?
Nem, tényleg rájuk talált.
Az étteremben, ahol
tegnap este vacsoráztunk.
Ez az egyik ok, amiért megölték.
Azt mondod, hogy
a Draytonék miatt?
Igen, Jo.
Ha azt hiszed, ez jó vicc,
akkor nagyot tévedsz.
- Azt hiszem, lefekszem.
- Figyelj rám, Jo.
Nagyon figyelj.
A rendőrségen nem
a hotelportás hívott fel.
Egy férfi volt, külföldi akcentussal.
Azt mondta, ha csak egy szót is
szólok, mit mondott Bernard a piacon,
valami történni fog Hankkel.
Hank? Miért Hank?
Magukkal vitték.
De Mrs. Drayton
visszahozta a szállodába.
Soha nem ért vissza a hotelbe,
és Hank sem.
- De Mr. Drayton...
- Figyelj, Jo.
Mr. Drayton 40 perce
kijelentkezett a szállodából.
Gyere ide, Jo. Ülj le.
Meg tudnálak ölni.
Nyugtatókat adtál be nekem.
- Miért nem mondtad el?
- Nem voltam biztos benne.
- De igen, de igen!
- Jo, Kérlek!
Eressz el. Hagyjál.
Ben, hadd keressem meg a kisfiam.
Ó, Istenem.
- A fiamat akarom.
- Jo, kérlek.
Ben, kérlek. Ó Jóságos Isten!
Hol van, Ben?
Bocsáss meg, Jo.
Bocsáss meg.
Még mindig nincs hír róla, Jo.
Draytonék pedig elmentek.
A szálloda szerint Londonból jöttek.
A portásnak azt mondta,
egyetemi professzor.
Itt semmit sem tudunk csinálni, Jo.
És a rendőrséget sem avathatom be.
Átgondoltam, vállaljuk-e a ***ázatot.
De amint összekapcsolják Hank
eltűnését Bernard meggyilkolásával,
kényszeríteni fognak, hogy elmondjam,
mit súgott nekem Louis Bernard
a piacon.
És abból semmi jó
nem származhat Hanknek.
Elutazunk Londonba.
Megtudtam, hogy Draytonéknak
van egy magánrepülőgépe.
Azzal vitték ki Hanket innen.
Bárhol le tud szállni,
nincs probléma az útlevelekkel.
Ezért megyünk Londonba,
hogy megtaláljuk.
Jo, figyelj rám.
Bernard ezt mondta:
"Egy embert,
egy államférfit meg fognak ölni,
hamarosan meggyilkolják Londonban."
"Mondja meg Londonnak
keressék Ambrose Chappellt."
Ő az, akit meg kell találnunk.
Ha bármit is tud, minden pénzem
felajánlom, hogy visszakapjuk Hanket.
A Chappell fickó
az egyetlen reményünk, érted?
Egy kocsi vár lent.
A szállodát már kifizettem,
becsomagolunk, és minden kész az útra.
Nincs sok időnk.
Fel kell kelned, és elkészülnöd.
Kérlek, Jo.
Kérlek, Jo.
Várna egy kicsit, uram?
- Erre jöjjenek.
- Jo. Üdvözlet a rajongóktól.
Hogy emlékeznének rám?
Már négy éve,
hogy felléptem Londonban.
Olyan csaj vagy,
akit nem lehet elfelejteni.
Ki mondta nekik, hogy jövünk?
Ben, te ugye nem?
Parnelléknek táviratoztam, hogy
szoba kellene. Erre nem számítottam.
Dr. és Mrs. McKenna,
Edington felügyelő vagyok a OID-től.
Nem kell átmenniük a vámon.
Erre jöjjenek.
- Mit szóina egy fotóhoz, Jo?
- Helló, Jo.
Erre kérem.
Jót akarjuk látni.
Ez itt Mr. Woburn.
Dr. és Mrs. McKenna.
- Örvendek.
- Mit akarnak tőlünk?
- Mr. Buchanan akar beszélni önökkel.
- Ő kicsoda?
Különleges Ügyosztály, Scotland Yard.
Ő Mr. Buchanan.
Dr. és Mrs. McKenna.
Örvendek. Köszönöm, Woburn.
Foglaljanak helyet, kérem.
Őszintén megráz bennünket, hogy
a fiukat elrabolták Marrakechben,
és mélyen együtt érzünk.
- Tudják, hol van?
- Hallottak valamit?
Bárcsak mondhatnék jó híreket,
de remélhetőleg hamarosan
megtaláljuk, ha együttműködünk.
Bernard-t a mi kérésünkre
küldték Marokkóba, hogy
kinyomozza egy Londonban
elkövetendő gyilkosság tervét.
Tudják, a jó ügynök állandóan ***ára
teszi az életét, de nem mindig nyer.
Bernard úgy gondolta,
önben megbízhat.
Számított önre, hogy eljön hozzánk.
A fiát azért rabolták el, hogy
megakadályozzák, hogy beszéljen.
- Így történt, ugye?
- Azt hiszem inkább pénzért.
Miért nem ment el a konzulátusra
Casablancában? Miért jött Londonba?
Mr. Buchanan...
Meg van győződve, hogy idehozták
a fiát, és egyedül is megtalálja.
Nem tudja. Lehetetlen.
De a mi segítségünkkel van rá esély.
- Nagyon jó esély.
- Azt mondták, egy szót se szóljunk.
Bármit is mond,
azt teljesen bizalmasan kezeljük.
Lehet, hogy ez igaz, de...
A fia az adu ezeknek a kezében.
Pillanatnyilag biztonságban van.
Ha megtették, amit akarnak,
el fogják engedni? Addig várjunk?
És ha azután
a fiút már csak felesleges nyűgnek...
Nincs szükség arra, hogy
megpróbáljon ránk ijeszteni.
Pontosan ezt akarom csinálni.
Megpróbálom megakadályozni, hogy
megöljenek valakit itt Londonban.
Ha nem mond el mindent, amit tud,
bűnsegéddé válik a gyilkosságban.
- Mit tudunk egyedül csinálni?
- Álljon meg a menet!
Rossz McKennán dolgozik. Bernard
velem beszélt, és nem a feleségemmel.
Akkor maga mondja el.
Franciául beszélt.
Egy szót sem értettem belőle.
Talán megtalálják azokat az embereket.
Nekem nem elég a talán,
és az neked sem jó.
- Nem csak te vagy az egyetlen érintett.
- Nem úgy gondoltam.
Eldöntöttük, hogy mit fogunk
csinálni. Amellett maradunk.
Sajnálom, Mr. Buchanan,
szeretnénk együttműködni önökkel
ebben az ügyben, de nem lehet.
Nekem is van egy fiam.
És nem tudom, én mit tennék.
Bocsássanak meg.
Telefonhívása van, Mrs. McKenna.
Kapcsolja ide, kérem.
- Helló.
- Mrs. McKenna?
- Igen.
- Itt Mrs. Drayton. Emlékszik rám?
Mrs. Drayton.
Hol a fiunk?
Hol tartják fogva?
Itt van velem.
Ne aggódjon miatta.
Hol van a fiunk?
Hová rejtették?
Gondoltam, szeretne vele beszélni.
Igen, kérem.
- Hank.
- Csak egy pillanat.
Mami? Mami, te vagy az?
Hank, drágám, tényleg jól vagy?
Egy kicsit félek, Mami,
de azt hiszem, minden rendben van.
Hiányzol, Mami. Nagyon hiányzol.
Itt van.
Hank, itt Apu beszél.
- Mami sír?
- Hank, figyelj rám.
Hol vagy?
Nem akartam, hogy sírjon, apu,
de félek, és látni szeretném.
Hank, figyelj rám.
Mondd meg, hol vagy?
Welbeck, nyolc...
Nyolc? Folytasd, Hank.
Hank.
Ben, annyira félt.
Egy londoni központ volt.
Nyilvános fülke, W1 kerület.
Kell még valamit mondanom?
Talán meggondolja magát.
Ha igen,
ezen a számon megtalál.
Minden rendben, uram?
- A szobája kulcsa.
- Köszönöm.
Tessék.
Köszönöm, uram.
Ez a Parnelléktól jött.
"Isten hozott itthon, Jo."
"Várjuk, hogy találkozzunk
a családoddal, különösen a kis..."
"Szeretettel Jan és Cindy."
Rendes tőlük.
Ambrose Chappell. Itt is van.
61 Burdett Street, Camden Town,
Gulliver 6198.
És mit fogsz mondani?
Nem járatom a szám, de felajánlom
az összes pénzt, amink csak van.
Központ?
Központ, kérem a Gulliver 6198-at.
Majd én.
Jo, csodálatosan nézel ki.
- Mit csináltatok Marokkóban?
- Várost néztünk.
Te vagy az igazi válasz arra,
ami Londonnak hiányzik, Jo.
Ambrose Chappell?
Mr. Ambrose Chappell?
Mr. Conway,
Nem tudtam, hogy ott van.
Dr. McKenna.
Isten hozta Londonban, Doktor.
Tudtam, hogy megházasodtál,
de egy orvos? Nagyon ügyes.
Különösen egy ilyen
pszichoszomatikus üzletben.
Csendben maradnál?
Nem is tudod,
mit jelent a pszichoszomatikus.
Amikor vagy a fejed,
vagy a tested betegszik meg.
- A doktor telefonálni próbál.
- Csak üzlet, semmiség.
Minden az üzlet.
Halló? Ambrose Chappell?
Mr. Ambrose Chappell-lel beszélek?
Az én nevem McKenna.
Dr. Benjamin McKenna.
Nem kell hallgatnunk.
Mit szóitok egy italhoz?
Szerettem volna tudni,
otthon lesz-e még egy darabig.
Szeretnék beszélni magával
egypár percet.
Köszönöm. Mindjárt ott leszek.
Szeretném bemutatni a férjem.
Olyan sokat hallottam magáról.
Ő Val felesége, Helen.
Pont úgy néz ki, mint a képen,
amit Jo mutatott. Nem változott!
Miért változott volna? Orvos!
Biztosan ingyen kap hormont.
Jan Peterson vagyok.
Majdnem úgy énekelek, mint a neje.
Ő pedig Cindy Fontaine
Harrisburgből, PA.
Harrisburg. Járt otthon mostanában?
Hogy tudnék?
Ott úgy ismernek, mint Elva McDuff.
És már egyáltalán nem illik rám.
Hol a gyerek?
Melyikőtökre hasonlít?
Másokkal van, hogy egyedül
tudjunk eltölteni egy kis időt.
- Hogy hívják?
- Hank. Valójában Henry.
Remélem, úgy néz ki, mint te,
és a doktor eszét örökölte.
Gyönyörűek ezek a virágok...
Rendelek italt.
OK, de a vacsorát én állom,
egy "Isten hozott itthon" Jónak.
Bárcsak rá tudnám beszélni,
hogy egy hónapig maradjon.
Nagyon sajnálom,
de egy megbeszélésem van.
Megrendeltétek már az italokat?
Visszajövök, ahogy csak lehet.
Bocsássanak meg, kérem.
- Ezt el kell intézni.
- Vigyél magaddal.
Nem lehet.
- Kérlek, hadd menjek veled.
- Kettőt könnyebb követni, mint egyet.
Buchanan emberei ne legyenek
a nyomunkban.
Én a személyzeti bejárón megyek ki.
AMBROSE CHAPPELL
ÁLLATPREPARÁTOR
- Ambrose Chappell?
- Jöjjön be.
Egy úriember keresi, uram.
Jó napot, uram.
Ambrose Chappell vagyok.
- Miben segíthetek?
- Hát, én...
Ha megmondaná a nevét,
az egy jó kezdet lenne.
A nevem McKenna.
Dr. Benjamin McKenna.
- Én telefonáltam.
- Igen, igen.
Ön Ambrose Chappell?
Már vagy 71 éve.
De azt hiszem,
megértem a problémáját.
- Megérti?
- Természetesen.
Mindig így történik.
Valaki másra számított, ugye?
Csak egy pillanat. Ambrose?
Azt hiszem,
ez az úr velünk akar beszélni.
Apa, miért nem mégy,
és pihensz egy kicsit?
Köszönöm,
de évszázados pihenés áll előttem.
Jó napot, uram.
- Mit tehetek önért?
- Dr. McKenna vagyon.
- Mond önnek valamit ez a név?
- Nem, azt hiszem nem.
Ötlete sincs, miért vagyok itt?
Halvány fogalmam sincs.
Valaki, akivel Marrakechben
találkoztam, adta meg a nevét.
- Igen?
- És azt hiszem, ismeri az embert.
- Louis Bernard, egy francia.
- Louis Bernard?
Bernard mondta, hogy jöjjek el,
éppen, mielőtt meghalt.
Az az ember halott?
Tudja, hogy meghalt.
Van egy üzleti ajánlatom.
Nem tudom, hogy tudná elutasítani.
- Pontosabban mire gondol?
- Itt akar beszélni?
Persze. Nincsenek titkaink
az alkalmazottaink előtt.
OK, akkor, először is,
egy szót sem szóltam arról,
amit mondott Bernard a halála előtt.
S nem is fogok.
Nem érdekel a politikai intrika.
Nem érdekel,
kit fognak megölni Londonban.
Én csak a gyereket akarom, és
felszállok az első gépre Amerikába.
Hallgasson ide!
Ha a pénz jelent maguknak valamit,
akkor én...
Apa, hívd a rendőrséget.
Belemegyünk ebbe...
Várjon egy percre.
Azt mondta, a rendőrséget hívja.
- Blöffölni akar?
- Drága uram...
- És nem ismeri Louis Bernard-t?
- Soha nem hallottam róla.
Nem tudja, mi történt Marrakechben,
vagy hol van a fiam?
- Hol van?
- William. Edgar. David. Segítsetek.
Hé, várjon már! Várjon. Álljon le.
Nyilvánvalóan rossz helyen vagyok.
Eresszenek el.
Tévedtem. Engedjenek el.
Azt mondta, még ha Hartnell is
öltöztetné Bud Flanagant,
akkor sem hinné el senki,
hogy arisztokrata.
Így azt mondtam: "Figyelj, Chris,
miért nem hagyod ki
Hickey rovatát a lapból?"
Jo, mi történt a férjeddel?
Már egy órája elment.
- Valami fickóhoz ment. Church?
- Nem, Chappell volt a neve.
Az nem egy ember. Az egy hely.
Ambrose Chapel.
Az Ambrózia Kápolna.
Benne vannak a kápolnák
a telefonkönyvben?
Nézzük csak. Itt van. Ambrózia...
Ambrose és Chafer...
Ambrose Chapel. 17 Ambrose Street, W2.
17 Ambrose Street, W2.
Bocs, de mennem kell. Igyatok még,
visszajövök, amint tudok.
És meséljétek el Bennek, jó?
Mit kell elmondani?
Valami furcsa dolog
folyik itt, és én...
Szedjük csak össze.
Először volt egy ember, a neve...
- Ambrose Chappell.
- Ben elrohant felkeresni.
Aztán Jo azt mondta, hogy
az egy hely, és ő is lelépett.
Ne mondd el újra,
mert én is megszököm.
- Micsoda csábítás.
- Van valami ötleted?
Biztosan valami új amerikai trükk.
Helló, újra itt.
Nagyon sajnálom, hogy el kellett
mennem, de fontos dolgom volt.
Ez jól jön. Köszönöm.
- Hol van Jo?
- Elment az Ambrose Chapelbe.
Épp onnan jövök.
- Ez nem a te Ambrose Chappelled.
- Ez nem egy ember, hanem egy épület.
Csak 20 perce ment el.
Mi? Mit mond?
- Hol a cím?
- Újra megnézem a telefonkönyvben.
Azt mondja, egy épület?
Ambrózia Kápolna,
17 Ambrose Street, Bayswater.
17 Ambrose Street, Bayswater.
Igen? Doktor, jöjjön vissza. Jo az.
- Jo?
- Ben? Mi történt?
- Nem. Rossz nyomon voltam.
- A kápolna lesz az. Megtaláltam.
Nincs messze a szállodától.
Tudom a címet. Mindjárt ott vagyok.
- Kint találkozunk.
- Viszlát, drága.
- Mi is a cím?
- 17 Ambrose Street, Bayswater.
Nem is tudom, hogy köszönjem meg.
Három ember.
Nem sokat tudsz a dámáról, ugye?
Jobb lenne, ha lefeküdnél,
vagy holtfáradt leszel.
Befejezhetem? Nyerésre állok.
Jó, fejezd be. Edna, adj majd
neki egy kis tejet és kekszet.
Jobb lenne lefektetni.
Le kell mennem.
Nem, ma este nem szükséges.
Aludni fogsz, Hank, ugye?
- Gondolom.
- Akkor siess, ha be akarod fejezni.
Nem fáj, ha kedves vagy, ugye?
Kiálts, ha azt akarod,
hogy kinyissam az ajtót.
- Bejöhetek?
- Igen.
Bárcsak már holnap lenne.
Ez nem egy túl konvencionális érzés.
Mielőtt elfelejtem.
Itt van, barátom.
Két hangverseny-jegy az
Albert Hallba, mély tisztelettel.
A páholyod kiváló elhelyezkedésű.
Vagy, mondhatnánk,
stratégiai helyzetű.
- És most jön a legfontosabb rész.
- Mi az?
Egy felvétel a darabról,
amit játszanak.
A muzsika távolabb áll tőled,
mint a mesterlövészet.
Lejátszom neked
azt a pillanatot, amikor lőhetsz.
Nagyon figyelj.
Játsszuk le újra.
Figyeld a cintányérütést.
Érted? Abban a pillanatban
senki sem fogja meghallani a lövést.
Még a zeneélvezőket
sem fogod megzavarni.
Azt hiszem, a szerző nagyra értékelte
volna. Senki sem veszi észre.
- Egyet kivéve.
- Pontosan, ha elég ügyes vagy.
- Egyéb kérdés, zenei vagy más?
- Nincs.
Van egy vigasztaló gondolat,
hogy ez elég korán történik.
Meg kell mondanom, hogy
csak egy lövésre lesz időd.
- A második már a te ***ázatod.
- Én nem ***áztatok.
Ezt örömmel hallom.
Sikert várok tőled, ha már ennyit
kellett ezért Marrakechben kószálni.
A célpont már úton van.
Egy kocsi vár rád odalent.
Útközben felveszel egy Miss Benson
nevű nőt. Ő lesz a kísérőd.
Segít majd némi tekintély látszatát
kelteni, ha ez egyáltalán lehetséges.
Itt lesz a pénz, amikor visszajövök?
Nem bízol bennem?
Hogy szól az angol közmondás?
"Báránybőrbe bújt farkas."
Ügyes álöltözet, meg kell hagyni.
Azt hiszem, jobb, ha indulsz.
Udvariatlanság elkésni a koncertről.
És kínos lenne, ha kint várnál,
amíg véget nem ér az első tétel.
- Kikísérnéd barátunkat a kocsihoz?
- Természetesen.
Sajnálom, hogy így kell kiosonnod,
de fenn kell tartanunk a látszatot.
Itt van.
Lehet, hogy fején találtad a szöget.
Nagyobbat nem tudsz tévedni, mint én.
Na gyerünk.
Ne kérjünk segítséget a rendőrségtői?
Kérlek, édesem, ne!
Oldjuk ezt meg egyedül.
Ben.
Újra csak vaktában tapogatózunk.
Várjunk...
és nézzünk körül.
Nézd csak, ki jön le a folyosón.
Ma esti prédikációm
témája a balsors lesz.
Átlagos életünket,
tiéteket és az enyémet,
gyakran zavarja meg,
illetve komplikálja
a csalódás, és a rajtunk
kívül álló okok miatti kegyetlenség.
Nos, furcsa módon, gyakran
éppen ezek a rajtunk kívül...
Itt van Buchanan telefonszáma.
Menj, hívd fel, és szólj, hogy
a rendőrség vegye körül az épületet.
- És mi van, ha megkérdezi...
- Mondj neki bármit.
Itt az idő. Biztos,
hogy Hank is itt lesz valahol.
- De nem akarlak itt hagyni.
- Nem tudom, hogy lehetne másképp.
Indulj már.
...az emberiség javára.
Kevesen állunk meg, hogy átgondoljuk,
a sors csapásai is érettünk vannak,
hogy jobb férfiak
és nők váljanak belőlünk.
De én azt hiszem, meg kell állnunk,
és álljunk is meg most,
hogy számot vessünk életünkkel,
tekintsünk bele szívünkbe,
és életünkbe, hogy lássuk,
mit találunk ott.
Ezért,
a szertartás folytatása helyett
mindnyájan térjünk
vissza otthonainkba
egyéni meditációra, hogy
milyen kevés okunk van panaszra,
és mennyi mindenért tartozunk hálával.
A jövő héten ezen meditációk
gyümölcseit fogjuk megbeszélni.
Addig is áldásom mindannyiótokra.
Ez aztán
a kellemes meglepetés, doktor.
- Hol a fiam, Drayton?
- Fent van.
Időben jöttek, hogy segítsenek
a feleségemnek az etetésben.
Úgy látszik, Hank nem nagyon szereti
a mi angol főztünket.
Mit akar?
Adok pénzt, befogom a számat.
Csak a fiamat akarom.
És a felesége?
Csak egy kis friss levegőért ment ki?
Mondja, mit akar.
Bármit megteszek.
Rendben. Láthatja a fiát.
De mindent a maga idejében.
Hank. Hank McKenna.
Apu?
Apu. Itt vagyok, Apu.
A férjem ott figyeli őket.
Azért hívom, hogy tudjanak
tenni valamit, mielőtt elszöknek.
Az nem olyan könnyű.
A férjem a kápolnában van,
és várja, hogy segítséget hozzak.
Beszélhetek Mr. Buchanannal?
Azt mondta, hívhatom, ha szükséges.
Nagyon sajnálom.
Most nem tudom elérni.
Egy diplomáciai ügyben
az Albert Hallban van.
Akkor hívja ott.
Úton van.
Nem tudom, hogyan...
Ez nem napok, hanem percek kérdése.
Azonnal ki kell küldenie a rendőrséget.
- Vagy én menjek el az Albert Hallba?
- Arra nem lesz szükség.
Megfigyelés alá veszem a kápolnát.
Mire visszaér,
ott lesz egy rendőrkocsi.
Hozza ki a férjét,
s hagyja a rendőrségre az ügyet.
Woburn, Különleges Osztály.
Mennem kell, Mrs. McKenna.
Kérem, higgyen nekem.
Minden megteszek.
Senki sincs ott.
- Mrs. McKenna?
- Igen. Valami baj van.
Nemrég a hely tele volt emberekkel.
Megfigyelés alatt tartjuk,
amíg a Scotland Yard megérkezik.
De a férjem bent van.
30 vagy 40 ember volt ott...
- Mikor volt ez?
- Legfeljebb öt perce.
- Nézzük meg.
- Próbáltam az ajtót. Zárva.
- Fel kell feszíteni.
- Sajnálom. Nem törhetünk be.
- Ahhoz házkutatási engedély kell.
- Nem tudunk szerezni?
Időbe telik.
Körülnézünk.
Matthews, menj a másik végére.
- Senki sincs itt.
- Biztos benne, hogy tele volt?
Természetesen biztos vagyok.
Magam is ott voltam a férjemmel.
Ő küldött ki,
hogy hívjam a Scotland Yardot.
Ez túlságosan komplikált ahhoz,
hogy megmagyarázzuk.
Várnunk kell, amíg megérkezik
a kocsi a yardról.
- Életnek semmi jele.
- Jöjjenek vissza jelentést tenni.
Igenis, uram.
Walden, várja meg a kocsit a yardról.
- Csak nem mennek el?
- Elvihetjük valahová?
- Vigyenek az Albert Hallba.
- Az kívül van a körzeten.
Mi lenne, ha kitennénk
a legközelebbi taxiállomáson?
KÖVETSÉG
HÁTSÓ BEJÁRAT
Várjon itt.
- Itt vannak.
- Várjon, amíg kiürítem a konyhát.
Mindenki kifelé.
A folyosóra. Öt perc.
Tegyék, amit mondanak.
Gyerünk. Csak egy perc.
Gyerünk. Mindenki, kifelé.
Rendben. Erre.
Itt mindig valami
furcsa dolog történik.
- Embereket hoznak be titokban.
- Adja nekem a svájci követséget.
Ott vár a semlegesség.
JEGYPÉNZTÁR
- Beszélhetnék az igazgatóval?
- Az előcsarnokban van szolgálatban.
- A helyettese is.
- Merre vannak?
Valahol ott, arra.
Aranyos kisfia van.
A biztonsága magától függ ma este.
Hol van?
- Az a miniszterelnök?
- Nem, a nagykövet.
A miniszterelnöke az a kopasz ott.
- A jegye, asszonyom?
- Elnézést. Keresek valakit.
Láttam a fegyvert.
A miniszterelnökre célzott.
Meg akarta ölni.
Rájöttem, hogy sikítanom kell.
- Akkor nem ölte meg?
- Az ön felesége megmentette.
Ott vannak.
Kérem jöjjenek át,
a miniszterelnök szeretné megköszönni.
Nem fog soká tartani.
Velem jönne?
Miniszterelnök úr,
ez az a fiatal hölgy.
Hölgyem, mindig adósa maradok.
És ő a férje.
Remélem, megengedik,
hogy holnap meghívjam önöket,
és kifejezzem hálámat.
- Ez nem volt...
- De igen, kedves hölgyem.
Megbocsátanak?
Elnézést kérek.
Azt hiszem, Mr. Buchanan
szeretne szót váltani önökkel.
Hol van Hank?
Beszélhetünk, ha bejönnek ide.
Maguk végig tudták a helyet és az időt.
Vagy véletlenül kerültek ide
éppen most?
A helyettese mondta,
hogy maga itt van.
- Bocsánat, rosszul értettem!
- A segítsége kell.
Uram, kikérdeztük a nőt.
Vett egy jegyet,
ami ugyanabba a páholyba szólt,
mint azé az emberé, aki lőtt.
- Nem beszél.
- Majd később megnézem.
- Igenis, uram.
- Kérem, mondjanak el most mindent.
Még mindig van ok a reményre.
Őexcellenciája fogadja most önöket.
És gondolom, ez az.
Bocsánat, uram.
Sok mindent kell elmagyaráznom.
Valami nagyon szokatlan történt.
S pénz is kell,
hogy kifizessem a mesterlövészt.
Nem lenne az felesleges,
tekintve, hogy halott?
Nem célzott olyan jól, mint
ahogy azt elmondása alapján vártuk.
A célszemély csak egy enyhe sebet
szerzett a karján.
Pancser munka.
Ezután a francia barátja bepánikolt,
és egy fatális esés után
az Albert Hall lépcsőjén landolt.
Nem értem, hogy
ezért miért engem hibáztat.
Őt a marrakechi embereink ajánlották.
Örülök, hogy
ilyen könnyen tudja venni az ügyet.
Ma este egy fogadást tartok itt.
Díszvendégemként
a Miniszterelnököt üdvözölhetem,
mikor azt reméltem, és számítottam
is rá, hogy nem fog tudni részt venni.
- Ez kétségkívül mulattatja önt.
- Nem is tudom, mit mondjak.
Nem.
De én igen.
Mindent elrontott, kezdettől fogva.
Magával hozni
azt a gyereket Marrakechből.
Az amerikaiak nem szeretik,
ha elrabolják a gyereküket.
Hogy értem volna el másképp, hogy
McKenna tartsa a száját?
Azután berezelt, és ideszaladt
elbújni, közben magával cipelte
azt a nyomorult kölyköt.
Nézze, hogy mit tett
a követség diplomáciai státuszával.
Csak azt gondoltam, talán...
Hogy fogja kijuttatni innen a gyereket?
Az biztosan nem okoz nehézséget!
A kocsiban.
Amikor civil ruhás detektívek
veszik körül az épületet?
Az angol értelmiség fogja
egyszer még a halálunkat okozni.
Csak adjon egy kis időt.
Időt.
Azt akarom, hogy
a gyereket távolítsa el a követségről,
úgy, hogy soha ne tudja megmondani,
hol volt ma éjszaka.
Ő, nem.
- El fogom intézni.
- Drayton.
Bízom benne, hogy ezúttal
semmi hiba nem fog becsúszni.
Szerencsétlen lenne magára nézve...
Igen, jöjjön be.
Excellenciás uram, a hercegnő
bármelyik pillanatban megérkezhet.
Én felismertem,
és ő is felismert engem.
Megpróbált megszökni,
és kiugrott. Ez minden.
Megpróbálták likvidálni
egyik saját nagyágyújukat.
Bárcsak ragaszkodnának a szokásaikhoz,
és otthon intéznék az ilyen ügyeiket.
Igen?
Buchanan beszél.
Helyes. Köszönöm.
Draytonék a követségen vannak.
- Hol?
- Honnan tudja?
Vannak eszközeink,
hogy megtudjuk, belülről.
Ha Draytonék a követségen vannak,
akkor a fiunk is ott lesz.
- Valószínű, de nem tehetünk semmit.
- Hogyhogy?
Külföldi országokban a követségeknek
területen kívüli jogai vannak.
Mintha a követség
idegen földön lenne.
Tehát gyereket rabolhatnak,
és megússzák?
A külügyminisztérium
talán berendelheti a nagykövetet.
A nemzetközi jog komplikációiért
nem én vagyok felelős.
Bárcsak lenne valami bizonyíték,
hogy a gyerek tényleg ott van.
Mi a telefonszáma
annak a követségnek?
- Megvan?
- Mit forgatsz a fejedben?
- Hadd próbáljak meg valamit.
- Grosvenor 0144.
A Grosvenor 0144-et kérem.
A fickó, akire rálőttek,
a miniszterelnök, ugye?
Halló, a miniszterelnök
úrral szeretnék beszélni, kérem.
Nem. Mondja meg, az a nő keresi,
aki megmentette az életét.
- Mit mondjak?
- Hogy meg akarta köszönni.
Mondd, hogy el akarsz menni
a követségre ma este.
Halló? Mindjárt jön.
Halló?
Drága Hölgyem,
ez egy kedves meglepetés.
Örömmel.
A nagykövet is nagyon fog örülni.
Az én barátaim az ő barátai is.
Azt mondja, rendben.
- Ha kérnek, belemész.
- És ha nem?
Voltunk már valaha is partin,
ahol nem kértek?
A te dolgod, hogy
vond magadra a figyelmet, igaz?
Jó estét.
Dr. és Mrs. McKenna.
Nagy öröm,
hogy itt üdvözölhetjük önöket.
A miniszterelnök úr már várja önöket.
Erre legyenek szívesek.
Asszonyom.
- Jó estét.
- Jó estét.
Ez a bájos hölgy mentette meg
ma az életemet a koncerten.
Ön annak a férfiúnak mentette meg az
életét, aki hazánkban pótolhatatlan.
Úgy hallom, ön a híres Jo Conway?
- Igen, Jo Conway vagyok.
- Talán akkor...
A feleségem szívesen énekelne önnek.
- Valóban, kedvesem?
- Hát, már egy ideje...
Könyörgök, madame. Egy kedves
dallamot a drámai este ***árására.
Nagyon hízelgő.
Stanis?
Felállítanának néhány széket?
Hölgyeim és uraim, Jo Conway
beleegyezett, hogy énekel néhány dalt.
Kedvesem, figyelj oda, hogy
a miniszterelnök jó helyet kapjon.
Nem jönne ide a zongorához?
Remélem, fel van hangolva.
Nem ülne le, uram?
Köszönöm, nem.
Én majd itt állok.
Ez az anyám hangja.
Az anyukám énekel.
Mi?
Biztos vagy benne, Hank?
- Egészen biztos?
- Ő az. Megismerem.
Mit csinál itt?
Hank, el tudod fütyülni ezt a dalt?
Azt hiszem.
Akkor gyerünk. Fütyülj.
Olyan hangosan, ahogy csak bírsz.
Maguk ketten várjanak a postázóban.
Én majd lehozom.
Adjanak öt percet.
Nem.
Vigye a fiút. De siessen.
Gyerünk.
Egy pillanat. Ne nyúljon hozzá.
Nem fog lőni,
kint minden tele van rendőrrel.
Tudja, maga sincs túlságosan
jó helyzetben.
- El kell eresztened a gyereket.
- Éppen erre gondoltam.
Biztos vagyok benne, hogy ésszerűek
lesznek, és segítenek kijutni innen.
Tőlem ne várjon segítséget,
maga nyomorult...
Nem szeretnéd, hogy az apádnak
baja essen, ugye, Hank?
Most akkor szépen lemegyünk
a lépcsőn, feltűnés nélkül,
mint három jó barát.
Aztán elsétálunk
az első taxiállomásig.
Remélem, nem lesz semmi
érzelmi kitörés odafelé az úton.
Azt csináld, amit mond, Hank.
Nem, a másik irányba!
Akkor menjünk?
Rendben, indulj el a folyosón, fiam.
Ne szólj egy szót sem.
Gyerünk, Hank.
Elnézést, hogy ilyen sokáig eltűntünk,
de elmentünk Hankért.